Ahogyan már írták, manapság már nem kifizetõdõ az életszínvonal alacsonyan tartása.
Leírták, meg ennek az ellenkezõjét is. Nekem az jött le, hogy a cégek a profitmaximalizálással, azaz mások profitjának minimalizálásával próbálják az életszínvonalat magasan tartani. Ami paradoxon.
A huszadik század eleji utópista (illetve disztópista) irodalom kedvelt fogása volt, hogy olyan jövõképet fest ahol az életszínvonal roppant alacsony, melybõl a hatalmi piramis csúcsán élõk különféle gazdasági, társadalmi, de elsõsorban politikai elõnyöket kovácsolnak.
Az író sokszor azért írja, hogy felvilágosítson. Terjeszteni meg (többek között) azért terjesztik, hogy felkészítsenek téged arra, ami be is fog következni. Hisz pont az valósult meg, amirõl írtak ezek a regények.
Ez a valóságban már életképtelen modell lenne bármilyen diktatúra számára, melynek fontos, hogy a gazdasága legalább olyan szinten mûködjön, hogy a felsõ tízezer megszedhesse magát, már fontos egy erõs fogyasztói bázis.
Mégis azt látom, hogy gyakorlatilag ez valósult meg. Óriásiak a különbségek "vásárlóerõben", tehát gyakorlatilag a hatalmi piramis csúcsán élõk gazdasági, társadalmi és politikai elõnyökben részesülhetnek. Ez tény. Hogy álláspontom megváltozzon, ahhoz nagyon erõs tényeket kellene hoznod arról, hogy ez nem így van.
A gazdaságunk a vég nélkül növekedõ termelésre épít és ha nincs mellette fogyasztás akkor az egész összeroskad (ahogy az történt az 1920-as években is, ahol a gazdasági recessziót részben ez okozta, részben pedig a kilábalást hátráltatta, hogy nem indult be a fogyasztás (pénz nélkül ugye nehéz is).
A fogyasztásnak vannak alternatívái. A legismertebb és leghatékonyabb a háború. Túl sok az eladatlan árú a boltokban? Küszöbönálló krízis jeleként fogom ezt értelmezni...
Valamit célzol arra, hogy a fogyasztás gátja a pénz hiánya. Erre mi a te verziód, miért nem volt elegendõ pénz a forgalomban?
Simán megeshet, hogy érdekcsoportok lokális piacokon lokális válságokat indítsanak, de az már kevésbé valószínû, hogy ezt sikerül világméretûvé fejleszteni, hiszen az már a hatóságok szemében is túlságosan feltûnõ.
Pedig világméretûvé fejlesztették, és a "hatóságoknak" kerekedik is a szemük. Szó volt már itt a Bennfentesek c. filmrõl. Láthatod benne, hogy hogyan szolgálja a világméretû õrületet a politika és a szakma is.
De a tõzsdespekuláció és a "fekete dobozok" a banki világban pont elegendõek, hogy a rendszerbõl építõelemeket tüntessenek el, mely labilissá teszi az egészet. A gazdaság viszont nem követi a politikai ciklusokat, így a politikusok csak rövidtávon hajlandók gondolkodni egy újraválasztás reményében és azt hiszik minden fedezhetõ hitelbõl. Már a hitel hiteltörlesztése is egy hitelre felvett hitellel történik... ezt pedig nem lehet a végtelenségig csinálni, mert hatalmas pénzek tûnnek el egyik pillanatról a másikra.
Most gyakorlatilag jól leírtad, hogy mi a probléma. De ezzel együtt azt állítod, hogy ez pár hozzá nem értõ ember tévedése nyomán alakulhatott így ki? Én azt állítom, hogy pár hozzáértõ tudatos döntése nyomán alakult ki mindez.
Ha pedig egy olyan ország jut (újra) a totális csõd szélére mint az USA, akkor az nem csak lokális piacokon okoz zavarokat.
Ugye ezt is csak mint ténymegjelölést írod. Hisz ez múltidõ, ez már megtörtént.
Az USA pedig évtizedek óta maga alatt vágja a fát, mert nem bír saját tartozásaival és erre úgy reagál, hogy majdnem évente emeli meg a hiány maximumát. Ez viszont sehova sem vezet, mert ahol már a GDP ilyen jelentõs része megy el a nagy semmire, akkor az elõbb utóbb nagy bukást idéz majd elõ.
Bukást kinek? Elõnyt kinek?
A csõd jó üzlet - valakinek.
A krízis jó üzlet - valakinek.
Ahogy Cef is írja: A válság után újra fejlõdésnek indul a gazdaság, új vállalkozások születnek és folyamatosan szívják fel a munkaerõt, növekednek a bérek stb. Egyébként a piacgazdaságnak az a különlegessége, hogy ciklikusan következnek be gazdasági válságok. Ha bekövetkezik egy válság az nem meglepõ, mert törvényszerû...
Néró se véletlenül gyújtotta fel Rómát. Hisz a változást meg kell mindig elõzze a lenullázás. Tiszta lappal kell indulni, a fejekben is, a bankszámlákon is.
Tehát én azt állítom, hogy a ciklikus krízis rendszere egy több ezer éves társadalomirányítási módszer, amivel lehetõvé teszik nagyobb társadalmi változások gyors keresztülvitelét. Példát számtalant lehetne mondani. Az a ritka, mikor valami nem e szerint alakul, amit írok.