Itt egyáltalán nem kifosztásról van szó. El akarják adni a terméküket egy másik országban.
Emlékeztetnélek Fürtös által felvetettekre: "Magyarországra levetítve:Több pénz megy ki mint amennyi bejön.A nagy vállalatok kilapátolják a pénzt..." Ez a szövegkörnyezet. Ha adott két ország, és az egyik huzamosabb ideig több árut ad el a másiknak mint másik az egyiknek, akkor idõvel ezen másik ország kifogy a cserére használható javakból, így a pénzbõl is. Innen kezdve az elsõ ország a másodikat nekiállhat kifosztani: fizetség gyanánt elkérhet cserébe bármit, és az adós köteles lesz fizetni, hacsak nem akar lemondani a nagyobb exporttal bíró ország termékeirõl. A lényeg az, hogy a kisebb exportú azaz csereberében hátrányban lévõ országnak engedményeket kell tennie, ha fenn kívánja tartani a cserét. Ezen engedményeket nevezem más szóval kifosztásnak. Mert pl. mondhatja azt az adós, hogy fizetségként megkapod országunk egyik szállodáját. Vagy bányáját. Vagy üzemeltetheted kedved szerint a tömegközlekedést. Satöbbi. Ez pedig nem más, mint kifosztás. Ha én átadom az országom feletti ellenõrzési jogot egy másik országnak - fizetségképp - akkor ezzel hagyom hogy kifosszanak. Ez ugyanaz, mintha háborút indított volna ellenünk, csak itt nem katonai erõvel, hanem gazdasági erõvel kényszerítenek. A hitelfelvétel ugyanilyen eredményt ad. Aki a hitelt adja az idõvel rendelkezni fog az országom felett. Ez is tény.
A helyzetünkrõl nem csak a külföldi vállalatok tehetnek, hanem mi is. De ez a múlt. Ha a jelenben akarunk akadályozó tényezõt festeni magunk elé az inkább az EU.
Mivel a politika tisztán gazdasági érdekeket képvisel, így teljesen mindegy, hogy a vállalatokat magukat okolom a tevékenységük miatt, vagy azt a politikai garnitúrát okolom, amelyik ezen vállalatok tevékenységét lehetõvé teszi. Én nem hiszek a politika függetlenségében. A politika nem képes felvenni a versenyt a gazdasági szereplõkkel. Ez a XX. században bebizonyosodott, mikor is a demokráciát lenyomta a kapitalizmus.
Már alapból olyan országba mennek, ahol alacsonyabb az életszínvonal mint otthon.
És ennek az lesz a következménye, hogy "itthon" alacsonyabb lesz az életszínvonal. Igaz?
De a lényeg, amit ebbõl ki akartam hozni, az az, hogy nem a külföldi cégek tartják alacsonyan az életszínvonalat.
A lényeg az, hogy X-nek akkor alacsony az életszínvonala, ha Y-nak hozzá képest nagyon magas. Magyarul mi egyenlõtlenségekrõl beszélgetünk. Amíg egy kb. 1%-os kisebbségnek semmiféle anyagi problémája nincs, és egy 0.1%-os kisebbség olyan gazdag, ami az egész társadalmat meghatározó tényezõvé teszi õket. A nagy cégek szintén az õ érdekeiket szolgálják, ami nem más, mint hogy maximalizálják a profitot, azaz a 99%-tól elvegyék amit csak el lehet venni és ezt a 0.9% közremûködésével a 0.1% kezébe játsszák át, magyarul hogy alacsonyan tartsák az életszínvonalat, ami ugye a 99% életének a színvonalát jelenti.
Ezért én nem vádolok senkit, szimplán leszögezem, hogy így van. Így van, mert nekünk ez nyilvánvalóan nem eléggé kellemetlen ahhoz, hogy tegyünk is valamit. Jobban mondva akinek nagyon kellemetlen (pl. egy hajléktalan), az már tehetetlen is, akinek meg nem nagyon kellemetlen (pl. egy bolti eladó), az meg még nem akar semmit se tenni, csak majd akkor akar majd, mikor majd már nagyon kellemetlen lesz, de akkor meg már késõ lesz, hisz addigra õ is tehetetlenné fog válni.
Jól ki van ez találva, és jól fel van ez építve.
"Ha a cég profitja maximalizálódik, akkor ez nem jelenti azt törvényszerûen, hogy a cég partnereinek profitja minimalizálódik? Tehát más szavakkal a cég partnerei (alkalmazottai, beszállítói stb. stb.) profitjának minimalizálásában érdekelt. "
Nem, ez nem ezt jelenti. A partnercégek is a profit maximalizására törekednek, tehát nem fognak olyan szerzõdéseket és megállapodásokat kötni, amiket õk nem találnak elég jónak.
Na most nem tudom neked is feltûnt-e, de nem arra reagáltál amit írtam. Én leírtam, hogy X miben érdekelt, erre te válaszul leírtad, hogy nem igaz hogy X abban érdekelt, mert Y viszont ennek az ellenkezõben érdekelt. Na és? Írtam, arról, hogy Y miben érdekelt? Én azt írtam, hogy X miben érdekelt, és te ezt nem cáfoltad. Nem is errõl írtál. Gondolom arra próbáltál utalni, hogy X hiába akarja ezt, ezt majd Y jól megakadályozza, hisz Y ellenérdekelt. De én nem errõl beszéltem. Én szimplán leszögeztem, hogy egy profitmaximalizáltságban érdekelt cég a partnerei profitjának minimalizálásában érdekelt. Ez tény.
(Az meg egy más kérdés, hogy Y miben tudja megakadályozni X-et. Ha Y kellõen kicsi, X pedig kellõen nagy, akkor semmiben.)
"Van külön "konteó" mentes világválság topik. De ez nem az."
Errõl nem tudtam :D
Óriási balhék voltak itt még évekkel ezelõtt, mert nem tudtunk kulturáltan beszélni a bankok hitelkihelyezési gyakorlatának és a gazdasági válságnak a kapcsolatáról.
Azaz jobb ha tudod, hogy ide a realitástól elszakadni vágyó fantazmagóriákat terjesztõk járnak.
Az ilyen témákban az szokott lenni kettõnk közt a különbség, hogy te ezeket inkább ármánynak és összeesküvésnek tartod én pedig emberi hülyeségnek és nemtörõdömségnek.
Nem értem miért kell összeesküvéselméletet kiáltani. Figyelj, a helyzet nagyon egyszerû: Nagyon sokan pontosan értik mi megy a világban. Azt is látják, hogy mikor közeleg egy válság. (Nem jó megfogalmazás, de a történetet így fogod érteni.) Látják ezt, és látják azt is, hogy õk miként tudnak ebbõl hasznot húzni. Értik, hogy a válság egyben lehetõség is számukra, hogy extraprofitra tegyenek szert. Érted az alap szituációt?
Tehát van az embereknek 2 csoportja: az egyik a válságon veszít, a másik nyer. Azoknak akik veszítenek, érdekük lenne a válság megakadályozása. Akik pedig nyernek, azoknak érdekük lenne a válság elõidézése. Ami egyiküknek sem érdeke, az a totális káosz és magának a rendszernek a csõdje, azaz anarchia. Mert anarchiában a profit nem váltható be már semmire, mert a pénzt, azaz a profitot anarchiában nem lehet jó kajákra meg líbiai háborúra beváltani. Érted mit akarok ezzel mondani? A krízisnek van egy bizonyos mértéke, amikor az még menedzselhetõ, és magára a rendszerre nincs veszéllyel, de egy kisebbség számára már extraprofitot termel. Ez az a mértéke a krízisnek, ami nem hogy elkerülendõ egyesek szemében, de kifejezetten kívánatos.
A probléma ott van alapvetõen, hogy az a kisebbség, aki pontosan érti hogy mi zajlik a világgazdaságban, az a kisebbség aki tehetne bármit ez ellen, és az a kisebbség aki profitál a gazdasági válságokból, az erõsen átfedésben van egymással. Ezt is érted?
Tegyük fel te vagy az egyetlen ember, aki érti, hogy holnap krízis lesz, te vagy az is, aki kvázi "eldönti", hogy legyen-e krízis, és te vagy az is, aki a krízis révén extraprofitra teszel szert. Ha most a lelkiismeret kérdését és pár hasonló dolgot kihagyunk, és tisztán üzleti szempontból nézzük a kérdést, akkor te ebben a helyzetben hogyan döntenél? Elõidéznél-e egy krízist annak érdekében hogy nõjön a "céged" profitja?
Ez ilyen egyszerû. Azok kiáltanak összeesküvés elméletet, akik nem szeretnék, ha ez a pofonegyszerû dolog ilyen pofonegyszerû módon a napvilágra kerülne. Mert az emberek csak addig ülnek nyugodtan a fenekükön, míg nem értik, hogy ki és hogyan tol ki velük. És jelenleg nem értik. Mert ha értenék, holnap tele lenne az utca tüntetõkkel. És a tüntetés is olyan dolog, mint bármilyen krízis: kizárólag kontrollált formában hoz profitot...
Bankos témában nem szeretek vitázni, mert nem erre szakosodtam, nagyon keveset tudok róla.
A francba. Pedig a kutya a bankoknál van elásva.
A bankos könyvelés pedig speciális eset (a sima könyvelést is elég volt megtanulni), ha jól tudom csak a pénzintézeti szakirányosoknak tanítják.
Én is csak sima könyvelést tanultam, a bankos szimplán annyi, hogy mindent az ellenkezõ oldalra könyvel. De nem is a könyvelés technikája a lényeg, az az egyetlen nyomorult tétel kellene csak, hogy mikor kihelyezi a bank a hitelt, akkor mit könyvel. A számlán elnevezése érdekel, és hogy melyik oldalra könyvel (azaz kvázi hogy a plusz vagy a minusz oldalon tart-e nyilván valamit).