#169;/#comments" TARGET=_fnew>Az évszázad pénzügyi csalása ©
"Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentõsen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhetõ tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztõ részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bûntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részérõl jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentõs kárt okoztak. A büntetõeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerzõdések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.
Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minõsített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentõs összegekben, szervezetten bûnszövetkezésben. A végsõ kár ezermilliárdokban mérhetõ, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végsõ soron levezethetõ a hazaárulás is."