Szerintem inkább neked kellene egy kicsit megnyugodnod és finomítanod a kommunikációdon. Én nem anyáztam és nem vagyok dühös. Teljesen nyugodtan és tárgyilagosan leszögeztem, hogy Bucser egy eszköz volt valakik kezében. A te fogalmaid szerint azok kezében, akik üzleti és gazdasági érdekek mentén irányítják a dolgokat. Te is ilyen eszköz voltál (leírtad a történeted), és én is az vagyok. A különbség ott van, hogy mennyit fogunk fel eszköz mivoltunkból, és hogy meddig vagyunk hajlandóak elmenni, azaz mit vagyunk hajlandóak megtenni "parancsra" akkor is ha lelkiismeretünk berzenkedik.
A "parancs" meg ugye sokféle lehet: "Sem gyarmatpolitikában sem hadipolitikában sem gazdaságpolitikában nem tudjuk felvenni ezen országokkal a versenyt jelenleg több okból sem." vagy éppen: "Ha akarnak valamit\valakit akkor megveszik kilóra." vagy éppen: "nem vagyok tõle boldog de valamibõl élnem kell"...