A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a Világbank és az IMF egyaránt része volt a Bretton Woods-i egyezménynek, ami washingtoni központtal az idõk végezetéig mûködött volna. Az Egyesült Államok azonban menet közben megváltoztatta a játékszabályokat, és megszüntette a dollár aranyra válthatóságát. A 2008-as pénzügyi válságban pedig az Egyesült Államok már úgy látta jónak, hogy ha a pénzügyi rendszer életben tartásához pénz kell, hát akkor nyomtatni kell. A rendszer azonban eredetileg nem erre épült fel - mutat rá írásában Bengt Saelensminde. Eddig ha egy nemzetnek pénzre volt szüksége, akkor ki kellett járnia magának egy IMF-hitelt. Az IMF mára tehát feladat nélkül maradt - kivéve persze azon országok hitelezését, amelyeknek már nincs saját jegybankjuk.
Az eladósodott euróövezeti perifériális országok lehetetlen helyzetbe kerültek. Nem áll már módjukban leértékelni devizájukat, de még pénzt teremteni sem. Az egyetlen amit tehetnek az, hogy kérnek másoktól, például az IMF-tõl vagy az EU-tól.