nem tudom ki olvassa a topikot mostanában, mindenesetre beírom azokat a filmeket, amiket nemrég láttam (döntõ többségük film-noir), (amely mûfajt kifejezetten kedvelek...)
A máltai sólyom (The Maltese Falcon) [Huston] - 1941
elvileg az egyik legjobb film-noirral van dolgunk, nézzük igaz-e?
tulajdonképpen ez egy feldolgozás, mert már volt ilyen film, amiben Sam Spade volt a fõszereplõ magándetektív, de most Humphrey Bogart kapta a fõszerepet. A filmben sorakoznak a hazugságok, kezdve azzal hogy az alapszituáció sem igaz (amit a nõ mond), ezután csak tovább fokozódik a dolog, és megismerkedhetünk a mesés értékû madárszobor iránti hajsza szereplõivel, Mr. Cairo figuája kifejetzetten tetszett, nemkülönben Wilmeré (az örök vesztes) na jó, a folyamatosan (vagy nem mindig?) hazudozó nõ is üt... A film fordulatokban gazdag, csattanós csúcspontjával együtt (bár több csattanója is van... de mindent nem akarok elárulni...)
összeségében A máltai sólyom tényleg a film-noir mérföldköve
Egyszer fenn, egyszer lenn (To Have and Have Not) [Hawks] - 1944
Humphrey Bogart és Lauren Bacall sokadik közös filmje, a helyszín ezúttal Martinique szigete, és Bogart a saját hajóján juttat a szigetre francia ellenállókat, akik közül az egyik persze megsebesül, majd nagy erõkkel keresni is kezdik õket, miközben a Bogart-Bacall páros között kialakul valami
(próbáljunk objektívek maradni és felejtsük el, hogy Billy Wilder az egyik személyes kedvencem, pedig Lubitsch tanítványa elvileg vígjátékrendezõ, de az õ film-noirjai a mûfaj legjobbjai közé tartoznak)
a szereplõk: egy mindenre elszánt nõ és egy mohó férfi
a kettõs kárigény cím nekem jobban tetszik, mert benne van ,hoyg mire is megy ki a játék, ugyanis az említett szereplõk megpróbálják kijátszani az életbiztosítás nyújtotta lehetõségeket, úgy hogy megölik azt az embert aki után komoly összeget csikarhatnak ki a biztosítótól, a halálesetet nagyon megtervezik, minden részletre figyelve, csakhogy nem számítanak rá, hogy a férfi halála gyanús lesz a biztosítónak és nyomozásba kezdenek
továbbá nem számolnak egy szemtanúval... tovább hogy öngyilkosság gyanúja is felmerül, amikoris nem fizet a biztosító, de legnagyobb gandjuk mégis Keyes nyomozása lesz (aki mellékesen Neff munkatársa
az egész film kezdete is a film-noirra jellemzõ, visszaemlékezés, narrátor, egy titok, sötét árnyékok stb.
pazar jelenetek sokaságával találkozhatunk, pl. a film eleje, mikor eltervezik, mikor végrehajtják, mikor megjelenik a szemtanú, mikor a nõ az ajtó mögé bújik, a film vége... ---> tehát gyakorlatilag az egész film (ok, elismerem hogy elfogult vagyok, de szerintem minden idõk egyik legjobb film-noir-ját hozták össze az alkotók, köszönjük)
(miért van olyan érzésem, hogy Howard Hawks filmjeit is igencsak kedvelem?...)
állítólag maga Hawks sem tudta megmondani hogy ki is a gyilkos valójában...
egy újabb Humphrey Bogart és Lauren Bacall filmmel van dolgunk, méghozzá egy igen híres és kiváló filmmel, ezúttal a film-noirra jellemzõ narrátor és flashback elmarad, femme fatale és titok viszont akad bõven...
a szálak lassan olyan kuszák és követhetetlenekké válnak hogy csak komoly odafigyeléssel lehet érteni (meg persze Bogart is próbálja értelmezni a történteket, amiben nehezítik a hazugságok, titkok, elhalálozott tanúk száma...)
mindent egybevetve ismét egy remek kis film-noirral volt dolgunk, amit egyértelmûen érdemes volt megnézni (akár 2-szer, 3-szor is érdemes lenne...)
Fehér hõség / Izzó hõség (White Heat) [Walsh] - 1949
ezúttal nem egy film-noir-ral van dolgunk, illetve nem egy klasszikus értelmbe vett film-noirral, inkább egy pergõ krimivel
a film tényleg "gyorsfolyású", amit többek között akcióközpontúsága is eredményez, a Cody szerepét megformáló Jams Cagney hitelesen alakítja a kegyetlen, szadista, senkivel nem törõdõ (kivéve az anyját), erõszakos, könyörtelen gyilkos bandavezért, a film több részbõl épül fel, az elején egy vonatrablás, késõbb az üldözésük, aztán a börtön, majd a szökés, az azt követõ balhé megszerbezése, végül a finálé... mindezt megspékelve egy beépülõ zsaruval
Cody-t a hasogató fejfájása már-már az õrületbe kergeti, és ehhez még hozzájárul legyõzhetetlennek hitt tudata...
összegezve Raoul Walsh egy akcióközpontú krimit hozott össze, amelynek a végén rájövünk, hogy miért is ez lett a címe...
Aszfaltdzsungel (The Asphalt Jungle) [Huston] - 1949
ezúttal is egy John Huston mozival van dolgunk, akit szintén kedvelek...
ez a kevésbé ismert film-noir (ami valójában inkább egy gengszterkrimi) a bûnözõk szemszögébõl mutatja be az eseményeket, amint egy ékszerüzlet kirablását tervezik és véghezviszik, mindeközben a bandatagok magánéletét is megismerhetjük (Marilyn Monroe egy rövid szerepet játszik, az öregember fiatal, csinos szeretõjének szerepét...)
de a film egyik fõ erénye, hogy láthatjuk, hogy mi lesz a bûnözõk sorsa a rablás után, szinte mindegyikre ugyanaz a sors vár: börtön vagy halál... az egyik legjobb rész az, amikor a végén a terv kiötlõje megszökhetne taxin, de megállnak egy bárnál és ott idõznek, miközben az öreg végignézi egy csinõs hölgy táncát, a rendõrök is megérkeznek... de az ezutáni Dix-szel történtek is igen érdekesek, filmes szempontból is...
összegezve John huston egyik legjobb filmje, ami egy komor nagyvárosi krimi, remek jelenetekkel
már a kezdés is: egy férfi holttestét látjuk egy medencében lebegni, majd jönnek a rendõrök...
az egész film egy flashback narrátorral - nagggyon komoly...
a történet Hollywoodban játszódik, ahol megismerkedhetünk egy forgatókönyvíróval, barátjával, annak barátnõjével, egy kiöregedett némafilmsztárral, annak inasával (Erich von Stroheim nagy alakítása), egy halott majommal, Cecil B. DeMillével személyesen és még Buster Keaton is benne van kb. 10 másodpercig...
Az Alkony sugárút egy ironikus film, kemény és cinikus Hollywooddal,
többet nem is akarok írni, mert ezt látni kell...
csak még annyit: a film vége (mint ahogy az egész is) felejthetetlen, amikor Norma õrülete drámaivá fokozódik...
szerencsére a birtokomban vannak még régi klasszikus filmek, amik közül már láttam egy csomót, de van még mit megnézni bõven...