lehet elcsépelt már maga szó is, meg talán nem is tisztelik eléggé ha valaki szerelmes. Inkább kihasználják, de az is elég ha csak szimplán átcsúsznak az ember érzései felett.
Sajnos egy saját példával is tudok szolgálni. Engem egyetlen egyszer hagytak ott. Sz*r volt de túlesik rajta az ember. Viszont a többi partnerem mind én hagytam ott (csak semmi büszkeség), mert mind ellaposodott vagy rájöttünk, hogy nem is ez az amire vágyunk. Keresgélhetek a magyarázatok között de ahogy múlnak az évek, úgy lesz szebb és szebb a régmúlt élmény. Ma már belátom semmi baj sem volt egyik otthagyott partneremmel se csupán fiatalok voltunk és mondva csináltuk a bajokat, remélve a következõ partner talán 100%os lesz. De olyan NINCS! (csak szerelmes ember) Én okultam mások és saját példáimból is.
Szóval a fent említett példa: Ott volt az az egy kapcsolatom amelyiket nagyon bánom. Nem azért mert vége lett. Nem azért mert megtörtént, mert bizony minden kapcsolatból tanul az ember és rengeteg szép élménnyel gazdagodik. Nem mert nem feküdtünk le egymással, bár a lány nagyon szerette volna (én is). És nem azért mert én nem voltam szerelmes belé. Egyszerûen szerelmes volt a lány. Olyannyira, hogy sosem mert megnyílni elõttem. Kicsit élvezem ha egy lányt zavarba tudok ejteni (persze csak módjával) és Õ mindíg zavarba jött, de mégsem tudtam kiismerni. Olyan szerelmes volt hogy attól félt ha kiderül mi az amit elvár a másiktól vagy szeretne, mit nem szeretne, talán otthagyom azért mert nem egyezik a véleményünk. Szinte az összes volt barátnõm naivságból vesztette el a szüzességét (már amelyik nem tõlem). Olyan is volt amelyik azt tervezte, hogy az ominózus estén nekiadja a szüzességét, közben a fiú meg aznap akarta közölni vele: otthagyja. Azért volt akkora tajp*raszt a csávó hogy elõbb megd*gta, aztán mondta el neki miközben öltözködött az eksön után. Hihetetlen. Szóval leégett volna a pofámról a bõr ha én veszem el a szüzességét a lánynak miközben õ halálosan szerelmes belém.
Otthagytam. De jobban fájt mint amikor engem hagytak ott. Sokkal. Miután szakítottunk, baráti körünk közös lévén még hallottam róla. Sokáig hajtott még rám végül fájdalmát "pótolta" egy másik sráccal. Sz*r érzés volt látni, hogy a srác kiköpött ikertestvérem lehetett volna. Belsõre persze más volt. Évekig jártak. De ahogy teltek-múltak az évek, a lánynak egyre jobban kinyílt a csipája. Õ lett az osztályban a legnagyobb szócsõ. Sajnos a legnagyobb p*csa is. Soxor sajnálom, hogy összejöttem vele azért mert ott kellett hagynom, de kihasználni sem akartam. De abban biztos vagyok, hogy azért nyílt így meg mert én azt mondtam neki, hogy nem lehet valakivel úgy járni és úgy szerelmes lenni belé, hogy azt sem tudod ki is õ valójában. Sajnos utánnam nem a megfelelõ embernek nyílt meg. Aztán megindult lefelé a lejtõn. A kedves, aranyos, tisztaszívû lányból én csináltam közvetve sz*jhát. Azóta is sajnálom, hogy nem maradtam vele legalább addig amig lankad a szerelme és reálisabban kezdi látni a világot meg ami õt körbe veszi. De ugy érzem az is egyfajta kihasználtság lett volna.
Ezért vallom azt, hogy inkább ne húzzuk egymás idejét. Sz*r dolog a szerelem, de mégis ismerni kell. És talán ez a válasz a korábban elhangzott "sokat tûr a feleség" témára.