Tény és való,hogy nem kell léptem nyomon ajnározni a másikat,mert nagyobb érték,ha ritkán mondja,teszi,de akkor ÕSZINTÉN és SZÍVBÕL!
Baj csak akkor van,ha a férfi elfeledkezik bármit is adni abból,amit a NÕ szeret!
De persze fordítva is igaz!
Szerintem tudni kell adni!
Az empátiát mire értettem?
Arra,hogy ismerjem a szerelmem vágyait,beleéljem a helyzetébe magam,s tudjam,mit tehetek,ami õt boldoggá/boldogabbá teheti!
És ha nekem még nehéz is megtennem,vagy bonyolult bizonyos lépéseket kieszközölnöm,akkor is megpróbálom megtenni,mert a célom az,hogy Õt boldoggá és elégedettebbé tegyem!
És ez a legfontosabb!Nem számít a hogyan,csak az Õ öröme!
Nehéz ezt megtanulni és elsajátítani,de idõvel menni fog!