Ez mind szép és igaz,de ettõl még nem lesz a két fél boldog!
Tudni kell,hogy Õ mire képes,hogy Õ mit tud adni,s ahoz igazodni!
Te képes vagy mindig minen esetben kiismerni önmagad és Õt is?
Az emberi lélek és érzések szeszélyes(ek)!
szegény férfi nem hiszem,hogy mindig tudja követni, hogy mikor, milyen hangulatunk van...
Pont amiatt,hogy a nõk szentimentálisabbak, sa ezerszer több dolog tud rá hatni lelkileg, mint a férfiakra!
Tehát nem várható el,hogy mindig tudja,hogy milyen vagyok éppen akkor,azaz azt,(a te szavaiddal élve:-)...)hogy "ügyes" legyen!
Pláne,hogy neki is lehet rossz napja,õ is lehet nyûgös,tehát tudni kell lemondani is és nem elvárni,hogy tudja mindig mit akarunk!
Ráadásul,ha belegondolsz,õk nem igazán adják ki magukból,ami zavarja õket,vagy akát,ami tetszik nekik!
Egyrészt nincs rá igényük,másrészt nem "illene" hozzájuk(már ha az õ véleményüket nézzük)
Vagyis lehet,hogy nem tudsz róla,de neki is megvan aza dott problémája,csak te(vagyis inkábba nõ-általánosítva-) nem tudsz róla!
Példa erre,hogy monjuk te nyûgös vagy,vagy bánt valami,s szeretnél odabújni,s örülnél,ha bátyolgatna meg megölelne,de õ eltol magától,csöndes,vagy éppen dúl-fúl,és nem igazán kommunikatív...
Lehet,hogy azt hiszed,hogy õ milyen "bumkó",amiért nem figyel rád,de valójában megeshet,hogy a tudtodon kívûl történt vele valami,ami még bántja otthon is,meletted is õt!
Ettõl még szeret,s törõdik veled,ha teheti,de néha õt is leköti a saját élete...
Ezt el kell fogadni,s hagyni kell,hogy lejárja magát s ha nem akarja elmondani,amikor megkéed,akokor hagyni,hadd nyugodjon meg...Éreztesd vele,hogy mellette állsz,de ne akard se babusgatni,se vádolni,mert ezzel csak vitát szítasz!
Velem is elõfordult,hogy ezt elfelejtettem,s lett is belõle egy kisebb súrlódás,de amint újra letisztáztam magamba ezt a tényt,minden a helyes úton ment megint!