Egyre gyakrabban kell rájönnöm, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan lányt találtam, mint a mostani barátnõm. Az az érdekes, hogy más az érdeklõdési köre, de mégis annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy akármirõl el tudunk beszélgetni. Okos, használja a fejét, nincs elszállva, értékes gondolatai vannak, természetes, nem játsza meg magát, õszinte, szép és SZERET! És nem azért szeret, mert így meg úgy nézek ki, meg nem a pénzemért (ha megyünk valahova, nem hagyja, hogy mindent én fizessek), hanem magamért! Azt mondja, szereti, hogy nagyon õszinte vagyok, szereti, ahogy nevetek, szereti, hogy bolond vagyok, hogy meglepetéseket tudok okozni neki. Szóval most jó. Közel 5 hónapja.