Igen... meg tudom érteni. Mióta csak elindultam az építészkedés útján, az én életem is egyfajta kettõsség, megosztottság jellemzi. Nagyon szeretem az egészet, ezt a milliõt, az épületeket, a városokat... a tereket, ezt a szerves egészet. De 101%-ig humán vagyok. Így aztán meglehetõsen nehéz az életem egy mûszaki pályán. Illetve hát... egy mûszaki szemléletû oktatásban.
Érdekes poén, hogy világ életemben bolondultam az építészetért, és a zenéért - a két mûvészeti ágért, aminek a világon a legtöbb köze van a matematikához. Miközben magához a matematikához - az abszolút reál tárgyhoz olyan hülye vagyok, mint a tök.