Egyenlõre az alapfázisban van a fejlesztés. Mûködik-e egyáltalán? Ha igen, akkor hogyan, mennyire megbízhatóan? Ha nem, akkor miért nem? Most kb. itt tartunk.
A civil életben rengeteg módon lehet majd használni ezt a fajta hajtómûvet. Egy olyan jármû, amely képes 5-10 Mach-ot is elérni, alig két óra alatt elviheti az utasait Budapestrõl Canberrába (Ausztrália fõvárosa), holott ma csaknem egy nap a repülõút. A másik nagy lehetõség az ûrutazás, jelenleg az indítójármûvek elsöprõ többsége rakétahajtómûvet használ a földrõl való induláshoz, és indulótömegének 90-95%-a üzemanyag, ennek nagyobb része oxidálószer. Ha sikerül 40-50km-es magasságig a légkörböl kivonni a hajtómû mûködéséhez szükéges oxigént, akkor azzal ennek a tömegnek egy tetemes részét ki lehetne váltani. Vagyis ha egy 300 tonnás indítórakéta mondjuk 8 tonnát bír föld körüli pályára állítani, akkor egy 300 tonnás kombinált torlósugárhajtómûves indítójármû mondjuk 40 tonnát. Elég mellbevágó különbség, nemde? Mindemellett egy ilyen jármû kifejlesztése persze jelenleg igen költséges, de hosszú távon sokkal olcsóbb, mint a jelenlegi egyszer használatos indítórakéták alkalmazása...
Informatika és tudomány
