A Blackbirdök szive a J-58 (másnéven JT11D-20A) hajtómû, amelyet az 1950-es években fejlesztett a Pratt and Whitney, eredetileg az amerikai haditengerészet számára. Az elvárás az volt, hogy tartósan képes legyen Mach 3 feletti sebességet tartani 24,000 méter felett. Hogy ilyen körülmények között mûködhessen a hajtómû, ahoz speciális, kis illékonyságú, bizonyos szintig tûzálló (!) üzemanyagra van szükség, amit JP-7 néven gyártottak direkt ehez a hajtómûhöz. A tüzelõanyagot kémiai úton, Triethylborane (ez az angol neve, a magyar megnevezését sajnos nem tudom) segítségével gyújtják be. A tüzelõanyag egyben hûtõfolyadékként is szolgál, az erõs felmelegedésnek kitett részeken áramoltatva - többek között még a futómûben is. A hajtómû maga átmenet a gázturbinás sugárhajtómû, és a torlósugár-hajtómû között (gyakorlatilag Mach 3-nál már tisztán torlósugárhajtómû), a szívócsatorna kialakítása olyan, hogy Mach 3 esetén már a tolóerõ nagyobbik részét õ állítja elõ, sõt, maga a szigorúan vett hajtómû csupán a teljes tolóerõ 20%-át adja - ezzel szintén egyedülálló.