weine és tttttom tanácsain felül tennék még hozzá:)
Érdemes akkor támadni, ha vagy szervezeti, vagy fejlesztésbeli vagy létszámbeli elõnyöd van. Vagy ezek együtt. Ajánlatos minimum kettõ. Én fõleg a németeket ismerem, velük szoktam kezdeni, elég könnyû, de nekem ez ilyen zakkantság, szeretem a kényelmet:) Ott a villámháborús taktika és a hatékonyabb gyors egységek mellett ajánlott az egy vagy több fõ ponton keresztül való áttörés. Pl. szovjet front ellen érdemes a legnagyobb és leggyorsabb erõket délre csoportosítani, hogy a nagy síkságokon ( domborzati térkép, nagyon hasznos ) száguldhassanak keletre, Vladivosztokig. Érdemes ezen kívül néhány hegyivadász egységet a Kaukázusba küldeni, gyorsabban mennek majd a dolgok úgy. A front északi szakaszán is lehet némi gyors mozgásra képes erõ, de annyi elég amivel el tudsz jutni Arhangelszkbe és Moszkvába, mert utána már mindegy mivel mész, úgy lassú lesz a dolog. Mikor eléred a Kaszpi-tenger keleti partját akkor érdemes kis lépésekben, de folyton az ellenséget támadva haladni...nem tudom ki hogy van vele, de nekem alig marad benzinem az egységekhez...:S Szóval a fentiekbõl kitûnik: fontos a domborzat is: hegyekben alig haladnak a harckocsik, oda muszáj lennie némi hegyivadász erõsítésnek. Fontos az idõjárás: tél közepén ne nagyon kezdj háborút se földön se vízen ( hóviharok, fagyás, tengeri orkánok, stb. ), mert semmi sem fog haladni, és sanszos hogy a légierõ sem lesz képes aktív tevékenységet kifejteni, ami pedig brutálisan lerombolhatja az egységeket.
Röviden: idõjárás, domborzat, szervezettség, némi fölény, legalább egy területen, erõteljes légi fölény, ha nincs szárazföldi összeköttetés, tengeri utánpótlás biztosítása, tisztek képességei, egységek brigádjai és típusa. Ugyanez érvényes védekezésre is, annyi különbséggel, hogy módosítasz néhány tételt és nem mozdulsz.