Én folyton Németországgal nyomom, sajnos a többit gyorsan megunom:)
Lehet nyerni, de ahhoz kell egy kis szerencse is. Fontos, hogy sok gyaloghadosztályod legyen, és elfogóvadászból se árt némi létszámemelés. Még fontosabb: amid van, abból a fejlesztések a legmagasabb szinten legyenek ami a kor szintjének megfelelõ ( értszer '40-ben nem '47-es gyaloghadosztállyal küzdünk ). '39-re erõsítsd meg néhány erõddel ( nem kell max, úgysem lesz rá idõ és anyag ) a nyugati határt, és ne üzenj hadat a szövetségeseken kívül senkinek ( értem ezalatt a belgákat, norvégokat, hollandokat, stb. ). Rakj dandárokat a csapataidhoz, lehetõleg változatosan, mégis egyoldalúan: egy-egy hadtestnek javaslom hogy egyféle dandárja legyen, esetleg a légvédelem amivel lehet bõvíteni. Kösd meg a paktumot Sztálinékkal, majd a csapataid nagy részét sorakoztasd a lengyel határra. A háború elsõ néhány napjában kell irtózatos csapást mérni a lengyelekre. De olyat, hogy meg se állj addig a határig ahol a szovjet határ lesz majd. Mert ha hagysz idõt hogy újraszervezõdjenek akkor véged. Soha nem szabad megállni amíg el nem érsz egy biztonságos zónahatárt ( hegyvidék, folyó, stb. ) vagy ami még jobb: amíg le nem gyõzted az ellenséget. Ez a Blitzkrieg. Én 1941. június 22-tõl kezdve 1942. április nemtudomhanyadikáig harcoltam a SZU ellen, egész télen: a csapataim rettenetes állapotban voltak a végére, egész csapattestek omlottak összes, de Sztálin békét kért. Emberként is ez az elvem: puszta akarat, semmi más nem kell a gyõzelemhez. Nekem bejön:)
Ezután jöhetnek a franciák, áthelyezések és megtalálni a rést, akár új ország megtámadásával, azt már ki tudod találni:)