Az orosz szárazföldi erõk morálja, védelmi és támadási értékei '43-ig nagyon gyérek - büntetés van rajtuk, ez ~'44-re oldódik fel (event-ek). 1944-45-re veszik fel az átlagos értékeket (technológiák), addig csak a többszörös túlerõvel operálhatnak + kisegítõ légi és tengeri csapások - amolyan történelem-hû megközelítés: a pár elit egységen kívül csak a vodka tudta harci tûzbe hozni a nagyon kényszer-toborzott és alig képzett legénységet, meg az NKVD-s géppuskák felállítása a leghátsó sorokban.
Amúgy nem kell aggódni! :))
Ha egyszer mozgásba hozták maguk elõtt a frontot (több támadási irányból, több kísérletben felõrölve az ellenfelet - esetleg visszavonulás és ellentámadás eljátszásával (a legnagyobb ellenfelük ugyanis a fedezék, ebbõl kell kimozdítaniuk az ellenfelet vhogy a sikerhez)), akkor csak az utánpótlásuk elkopása állíthatja meg õket (ez meg a legalacsonyabb, minden frakció közül - AC/könnyû-páncélos brigádok segíthetnek ezen egy kicsit, de csak '43-ig), mert az ellátmány és fedezék nélküli, leamortizálódott ellenség nem fogja tudni azt kivitelezni.
Az orosznak és a kínainak a legjobb az emberutánpótlása (ép országot és naprakész agrár-tech-et feltételezve) - az USA-nak meg a gyártókapacitása és fejlesztõ-tímjei (a németeken kívül) - , így ezeket kell kamatoztatni a sikerhez: a háború elején sok gyalogos HO és HDT(3 HO), tüzérséggel és PAK-kal (ha bírja a fejlesztõ és gyártó kapacitás - hajózás nuku - , akkor önjárók, hogy a támadásokban is hasznosak lehessenek) - ezek lefékezik az agresszorokat - , a háború második felében ('43-'44-tõl) mehet a mechanikus és a harckocsi HDS-k(9 HO) gyártása - a támadó erõk ezek lesznek (eddig a büntik úgyis eleve/legtöbbször halálra ítélnek minden nagyobb támadó hadmûveletet).
'45-ben már 1:1-n vernek mindenkit, a túlerejük miatt nem tudnak nekik ellenállni a szárazföldön - USA a tengeren (viszont, ha egyszer hídfõt tudnak létrehozni és folyamatosan pumpálni oda a csapatokat, akkor az USA-nak annyi - Mexikóval kötött szövetség révén pl., majd, ha minden csapat odaát van, akkor már kitörhet a háború :)) ), a német meg a '44-'45-ig befejezett villámháborúval szívathatja csak meg õket (ellenük a kivárás és az emberanyaguk folyamatos rongálása (ellentámadás a frissen elfoglalt területre érkezõ, elsõ pár HO-a ellen, a környezõ túlerõt kihasználva - ha mód van ilyesmire) a célravezetõ, majd '43-'44 környékén már felcserélõdhetnek a "fogócska" szerepei...).
A jobb parancsnokokra vigyázni és manuálisan elõléptetni õket, ha az 5-s szintet elérték -> 4. szintû, de magasabb rangú lesz belõle, esetleg leváltani egy tapasztalatlanra és áthelyezni egy nagyobb alakulathoz. 3-4 év "képzés" után már a tisztikar átlagos és általános fölénye is sokat tud dobni az egységek "tudásszintjén". (Ha nincs, v. elfogyott az utánpótlása egy egységnek, akkor annak parancsnoka is magasabb eséllyel halálozik el a folytatódó harctevékenységekben - de az ellenfélnél is uígy!)
A Baltikum - és Finnország - elfoglalása, még '41 elõtt, hogy nagyobb tér legyen a védekezéshez <- ez is sokat tud ám segíteni, hogy '43-ig sikeresen kihúzhassa Iván a susnyásban. Az alacsony infrastruktúra és az ellátóközponttól való egyre nagyobb távolság (ehhez tér van Oroszhonban elég) minden támadót tönkrevert idáig még. A partizánok is lefoglalnak csapatokat - vagy, ha azt akarja, hogy ne legyenek, akkor az. :)
Az emberanyagra vigyázni, hogy maradjon is belõlük - katlanokban nem otthagyni a felét, és visszavonulni, ha az szükséges - , így már csak a TC-kapacitás lesz a legnagyobb visszahúzó erõ - ha a Dissent-et eleve jól kezeljük...
(A vontatott tüzérség/PAK/LV szépen lassít a hómezõn, nehogy ez legyen az egységek veszte!)