Dánia még '36-n, kezdés után, ha felvonultak Berlinbõl a HDT-k... (így biztos, hogy nem fognak az Angolok partra szállni '39-'40-ben az Észak-Német és Lengyel partvidéken - ezt néha megtennék amúgy)
Belgium és Hollandia európai területeit meg azért célszerû '39-'40 tájékán elfoglalni, mert egy idõ után saját területté válnak, noha partizán-vadászkodni kell rajtuk.
A Balkáni segítséget (Román, Bolgár, Jugó, diplomáciával: Görög és Török is jön) azért célszerû elfogadni, ahogy azt már Te is leírtad: a haderejük nélkül nem sok esély mutatkozik az oroszok megtörésére - õk adják a gyalogságot, a németek a páncélos és gépesített-mechanikus egységeket.
'36-tól, ha folyamatos a diplomáciai közeledés, akkor elõbb a Portugálok, majd a Spanyolok is csatlakozhatnak (a nemzetiekkel a ph kitörése után kell, eléggé gyorsan és sokáig beszélgetni, mert gyakran makacskodnak) - a Spanyol polgárháborúba elég sokszor bele kell szólni egy tucat HDT-l, mert nem mindig a kívánalmaink szerint alakul a harc.
A lényeg, hogy '38 márciusára lezárjuk az összes háborúnkat, hogy az Ansluss, majd a Bécsi döntések, '39 nyaráig bekövetkezhessenek. Ezek után indulhat a banzai! :)
Norvégiát tényleg ki lehet hagyni, hiszen többe kerül a megszállása, mint amennyit termelne - esetleg bábállamként hasznosítani a manpower-ét/haderejét (Dánia, Norvégia, Svédország és a Finnek lerohanása után létrehozható egy egységes Skandináv állam, aminek az ereje a spanyolok és az olaszok között van, de az utóbbiakhoz közelebb). Angliát és É.-Írországot (vagy az egész Ír szigetet, bár engem még nem támadtak meg) viszont kötelezõ lerohanni '40-'41 között.
A Magyarok fölött mindenképp, hiszen eléggé passzívak amúgy, a többiek fölött pedig ajánlatos átvenni a katonai irányítást (Olasz, Spanyol kivétel, õk Afrikában önállóan le tudják kötni a Szövetségeseket, egy darabig), hogy aktívabban és célirányosabban lehessen Ivánnal "játszadozni".