A rotorral akkor is csinálni kell valamit, mert túl nagy a légellenállást jelentene repülõgép-módban. Jelenleg én két életképes megoldást látok:
1.: Canard Rotor/Szárny (Canard Rotor/Wing). 'A 6. napon' c. swarci filmben is felhozták ezt a technológiát (illetve egy kicsit még megbolondították, hogy látványosabb legyen), gyakorlatilag arról van szó, hogy a gép tetején egy olyan szárnyat helyeznek el, amely le- és felszálláskor rotorként forog. Ezzel kapcsolatban a Boeing-nál évek óta folynak a kisérletek, egyelõre csak pilóta nélküli alkalmazásban, az ötlet amúgy nem új, már az 1960-as években felmerült, de akkor még nem volt olyan szinten a technológia, hogy megvalósíthassák.
A Canard Rotor/Wing mûködési elve.
Fantáziarajz a kész harci változatról.
2.: Tolóerõ-Vektoros, Gyûrûházas Légcsavar (Vectored-Thrust Ducted Propeller - VTDP). Ez kvázi egy "hagyományos" helikopter, de a farokrotor helyére egy tolólégcsavar kerül, amelynek légáramát használják fel a fõrotor forgatónyomatékának kiegyenlítésére, és vízszintes repülésnél olyan 440km/h-s sebességet remélnek tõle. Ez sem újdonság, szintén az 1960-as években tesztgépek is születtek erre a megoldásra, de aztán elhalt a dolog, most viszont fel szeretnék támasztani, már készül az elsõ H-60-ból átalakított kisérleti gép, az YSH-60F.