overseer-7 -- a amit leírtam az nem skizofrén tünet elmesélése.-- Tudod a test elhagyás képességem gyermekkorban kezdődött 9 éves koromban és használtam 50 éves koromig, akkor hagytam abba. Igaz gyerekként szép játéknak véltem, de csak oda mentem mindig amitől boldog voltam-- fiatal felnőttként szintén megtörtént számtalanszor, nem értettem, sőt volt hogy féltem tőle. 27 éves koromban meguntam és pályát módosítottam ott hagytam a könyvelői állásom és klinikára mentem dolgozni, ismét tanultam, így lettem BP.. klinikán osztályos és intenzív szakápoló. Miért? mert megakartam ismerni az emberi testet jobban, minél több embernél érzékelni azt amit mások nem érzékeltek a környezetemben. pl. pénzügyön voltam könyvelő az asztalom mellett megállt valaki és az a karom ami felé volt elkezdett nagyon fájni idegesítőn- elküldtem kivizsgálásra, kiderült rákos volt. Vagy az intenzíven éreztem ha egy komás betegnek fájdalma volt. Vagy érzékeltem hogy visszafog térni az életbe, vagy soha nem fog.
A test elhagyás képességet kb 32 éves koromig spontán csak átéltem a lelkem akart eltávozni ilyenkor- aztán fokozatosan vált tudatos kilépéssé. De még akkor is kételkedtem benne én magam is. Ezért több embert igénybe véve próbát végeztem. Természetesen nem árultam el egyiknek se, hogy én a lelkemmel fogom felkeresni a lakásán, mindenkinek azt mondtam hogy gondolatban fogok odamenni hozzá gyógyítani őt.-- az ilyenkor lejátszódott események igazolták vissza hogy valóban kilépek-- pl egy idős ember dolgozott nálam a kertben láttam fáj a feje és a nyaka- kicsit gyógyítottam, majd felajánlottam ha akarja gondolatba is elmehetek hozzá este és gyógyítom a nyak-csigolyát. Este ott is ült pontosan egy hokedlin a konyha közepén ahogy megbeszéltük. De mivel lélek fazonban még senkinek a nyakát nem gyógyítottam, így a a kísérletem rosszul sült el-- a kisöreg rémülten felugrott és kiabált hogy majd nem megfojtottam. Másnap megerősített abban amit lélekként tapasztaltam, mert elmesélte, hogy úgy érezte megfojtom, inkább ne gyógyítsam gondolattal.
- de tulajdonképpen már korábban is volt visszaigazolás, hiszen honnan is tudtam volna én gyerekként Balaton melletti intézetben, hogy anyám kórházba van Bp-en, mikor senki nem írta meg nekem levélbe? Már pedig ha ismételten ott volt, akkor ott is kötöttem ki mindig a kórházi ágya mellett, és közvetlenül halála előtti hónapban is.