Nagyon nehéz ezt elmagyarázni a mai társadalmi életformánk mellett hogy mi számít bűnnek, mi az ami bemocskolja, elnehezíti a lélek szálait.
Először is az életnek az alap törvénye az hogy élned KELL és az utódaidnak is. Ha tehát a mai társadalom törvényeitől eltekintek, akkor ha nem tudok mit adni a gyermekemnek enni, akkor igaz, hogy a társadalom törvénye szerint tilos lopni, viszont az élet törvénye értelmében kötelességem lopni, ha másképp nem jutok élelmiszerhez. Vagy ha pofon üt egy városi rendőrkapitány, a társd. törvény értelmében, nem lenne szabad visszaütnöm, a természettörvénye értelmében viszont jogom van az önvédelemre, vagyis pofán vághatom és tökön rúghatom, hogy elmenjen a kedve a további erőszaktól.
A másik mi számít aljas bűnnek az élet törvénye szerint-- amikor a nép megválaszt embereket azért,mert jobb életet ígértek a népüknek.-- aztán kiderül a nép élete csak kissé javult, viszont a vezetők és barátaik ezen idő alatt pimaszul már a felesleg feleslegében dúskálnak.
Őszintén ha megnézzük az állatvilágot, amely nem vált intelligens fajjá, érdekes módon ha van is vezér nőstény illetve vezér hím a csorda élén attól függetlenül egyetlen tagja se éhezik a csordának, és mindent közösen érnek el tömbnyire.
Az emberi fajnál szintén közösen érünk el mindent, viszont az elosztás már nem igazságos! Ha a paraszt nem ültetne búzát, nem őrölnének, a pék nem sütne kenyeret, akkor bizony a tisztelt vezető hatalom és vagyon éhes csürhe, éhes maradna vagy kimehetne szántani, ültetni, őrölni és mehetne kenyeret sütni.
Vannak olyan cselekedetei az embernek amelyek csak botlások, szükség vezette rá, viszont vannak olyan cselekedetek mis amelyeket önmagában bizony átgondol, és ezeket a gondolatokat szégyellve, titkolva mélyre süllyeszti letakarja, mintha nem is gondolt volna reá, vagy meg se történt volna.-- Ezek a letakart aljas gondolatok azok amelyek szennyessé tehetik a lelket.--- Tulajdonképpen ezt elég jól megsejtették a keresztények-- amikor kitalálták a gyónás gyakorlatát- na persze nem feltétlenül papra van szükség elég ha valakinek kiöntheti a lelkét az ember- az elkövetett hibák ettől még ott maradnak, de legalább nem lefedett többé, és nem lassítja a lélek haladását.