Palinko- minden tömegnek van súlya is. Tehát ha bármit a vízre bocsátasz, a víz fizikai tulajdonsága miatt bizony az elsüllyed. Csak gondolj bele ha a Hold vonz ereje okozza a nagy tömegű (van ahol 6 km mély is) óceán vizének megemelkedését, akkor hogy lehet az hogy a Balaton vize vagy a folyók vize nyugton marad? Akkor ezzel az erővel a Balaton vizének amely sokkal kisebb tömeg és súly. akár a levegőben kellene lebegni,- nem de?
A testből való eltávozást nálam valószínűleg valami trauma idézte elő, vagy a háború alatt amikor a falnak vágódtam és újraéleszteni kellett, vagy egyszer lementünk vidékre kb 3 éves lehettem és egy patakban eltűntem, mert a nagyobbak nem figyeltek rám-- gondolom akkor is újra kellett éleszteni. Aztán szintén gyermekkoromban 9 éves voltam kb. akkor pedig tél volt, és én világgá mentem, mert megígérte a nevelőapám, hogy a verést amit adott éppen, mivel összepisiltam magam, ezért majd reggel folytatni fogja. Én pedig azt nem akartam megvárni. amikor láttam, hogy lekapcsolják a szobájukban a villanyt és aludtak, akkor felkeltem a hálóruhámra kabátot vettem, zokni nélkül cipőt, majd elmentem világgá- kimentem a NYugati pályaudvarra és ott a sinek mentén elindultam világgá, hogy majd én keresek magam,nak egy lakást vagy házat és ott fogok élni, de többet engem senki nem fog összeverni nadrágszíjjal igazságtalanul. Aztán valahol messze a pályaudvartól, elfáradtam és leültem a sínek mellett egy hóbuckára pihenni, és bizony elaludtam. Egy arra hazafelé tartó vasutas vett észre és vittek kórházba amire viszont nem emlékszem, csak arra hogy egy kórházi ágyon ébredek.
ez után választanom kellett hol és kivel akarok élni melyik szülővel az apámmal és nevelő anyámmal aki egy boszorka volt, és állandóan vert ő is, vagy anyámmal ahol a nevelőapám volt túl szigorú és néha igazságtalanul. Vagy intézetet választom, de egyedül még nem élhetek. Én pedig az intézetet választottam és a gyógyulásom után a kórházból Bp. ről levittek a Balatonzamárdiba egy intézetbe. De szerettem nagyon anyámat, és nagyon hiányzott, egy este mikor mindenki aludt a hálóban akkor is vágyódtam utána is sírtam és egyszer csak azt vettem észre hogy ott állok az ágya mellett. Önmagam nem láttam csak őket, és ez megismétlődött időnként amikor nagyon vágyódtam hozzájuk-- az hogy valóban megtörténik velem akkor derült ki, amikor és ahányszor édesanyám kórházba feküdt, akkor ott voltam az ágya mellett amit meg is írtam levélben a nevelőapámnak, voltam a kórházban, mert arra ébredtem hogy anyu fuldoklik a köhögéstől-- mi történt anyukámmal légyszi írd meg nekem. s így tudta meg a nevelőapám, hogy különleges képességem van. amikor nyáron elvittek magukhoz, akkor egy este elmagyarázta, hogy soha senkinek erről nem szabad beszélnem, mert a tudósok és a katonaság elvinne, tanulmányozni és használni a képességemet.-- Ezt meg is fogadtam egy életen keresztül.
Tudod, sokáig ez a képességem spontán történt meg. eleinte csak anyámhoz, majd minden szerettemhez akiért aggódtam. Később pedig a lelkem kezdet önálló lenni, és öntörvényű, ha bármit érzékelt akkor menni akart, és addig nem hagyott békén amíg abba nem hagytam mindent, és le nem feküdtem valahova és hopp már el is ment. A lélek bár öntörvényű de amíg élünk az ÉN is vele van, mint halk gondolat, és óhaj. Tehát bárhova is ment én és ott voltam, csak épp akaratom nem volt, minden cselekvése az önmaga irányított volt többnyire. Sokáig nem is láthattam magam, illetve visszatértem után egyszerűen nem emlékezhettem arra hogy milyen volt a saját karom, amikor egy gyermeket gyógyított a lelkem valahol a világban. már elmúltam 30 éves amikor kezdtem elérni azt is hogy oda is elmenjünk ahova én szeretnék, de ez csak azután történt meg miután a klinikára mentem dolgozni és szembesültem a betegségekkel iiletve a haldoklással és halállal. Akkortól engedte meg a lelkem, hogy mindenre visszaemlékezzek, valószínűleg mert akkor már semmitől se féltem. Akkor láttam először a saját karomat és kezemet lábam vonalainak formáját.