bekerültem egy nagy szobába, ahol rengeteg gyertya világított, és rettentően jól éreztem magam
egyszer csak kinyílt egy óriási ajtó, mely egy gyönyörű virágos rétre nyílt
félve kisétáltam, de kinn olyan boldogság vett rajtam erőt, melyet szavakkal leírni nem lehet, ugyanis megláttam szüleimet a távolban, és a többi elhunyt szerettemet, akik széles mozdulatokkal integettek, hogy menjek hozzájuk
elindultam feléjük a virágos mezőn, de pár lépés után szembe jött velem Jézus, ugyanazzal a kereszttel a vállán, mint amikor elítélték
NEM mehetsz tovább---mondta
erre én elkezdtem vitázni vele, hogy maradni szeretnék
neked még van dolgod az életedben, úgy hogy vissza kell menned----válaszolt
de kérlek, kérlek--könyörögtem neki
vissza kell menned--mondta újólag, és ekkor elsötétült előttem a világ, majd felébredtem a műtőasztalon