"A vezetőm értem jött és elvitt két iskolatársamhoz, akik négy évvel korábban haltak meg.
Sokkolt hogy élve látom őket. A földön amerikai focijátékosok voltak a középiskolában. Egy nap késtek az edzésről és az edzőjük köröket futtattott velük a pálya körül edzés után. Ezáltal jóval később mentek az öltözőbe, mikor már mindenki más elment. Nem volt melegvíz a zuhanyzóban. Mindketten ültek és várták hogy a vízmelegítő felmelegíti nekik a vizet és meghaltak szénmonoxid mérgezésben, ami a vízmelegítőből szivárgott ki. Irónikusan az egyik fiú apja volt a szerelő, aki beszerelte a melegítőt néhány nappal korábban és később tervezett visszajönni, hogy a kivezető szellőzőt beszerelje az új zuhanyzóba.
Kérdeztem a két fiút, hogy miért vannak itt, hiszen halottnak kellene lenniük. Elmagyarázták nekem, hogy senki soha nem hal meg. A két fiú nagyjából annyi idős volt, amennyinek láttam őket utóljára a földön. Mindketten boldogok és elégedettek voltak, hogy itt lehetnek. "