Kedves hiper nem voltam és nem vagyok kommunista pártoló-- már azért se mert főleg Ő miattuk kerültem intézetbe 9 éves koromba. Elárulom az én famíliám is földbirtokos volt és nemes a II. világháború előtt Ludovikás katonatiszt+ gépész mérnök is, és kormány-tisztviselő,és csendőr ezredes. De ahogy Rákosi uralomra jutott, a család minden tulajdonát az államnak adta át az apám, hogy ne hurcolják meg a famíliáját.--- haragudtak is Reá a famíliában ezért. "kéz-alatt" szerzett munkakönyvvel helyezkedett el a volt Sztender-gyárba, mint gépész-mérnők -- de valaki rosszindulatból feljelentette, hogy nemes volt és katona tiszt---- ez után el nem hurcolták,-- mert régi gyerekkori barátja volt a gyár pártitkára és az megvédte,--- viszont udvarseprő lett a gyárban.-- Utána szinte semmiből éltünk mivel édesanyám TBC-s lett a háború alatt és igy nem dolgozhatott.-- Viszont egyszer bajt okoztam, mert elvittem a két pici húgomat valakihez mert tudtam, hogy sok kajájuk és csoki is van a lakásukban-- viszont nekünk annyi pénzünk se volt, hogy szaloncukrot vegyünk a karácsony fára.
De miután hazaértünk a a kisebbik azzal lépett be a lakásba hogy "nem mondom meg hol voltunk mert nem szabad, de és sorolta hol voltunk,- milyen ruhában voltak és hogy hívták őket"" Emiatt nagyon megvert az apám és azért is vert főleg mert nem sírtam, csak kiabáltam "ne bánts!! S mivel nem sírtam, azt hitte nem bántam meg és megígérte, hogy reggel folytatja verésemet amíg meg nem bánom. Én viszont amikor már mindenki aludt felkelletem kabátot és cipőt vettem a hálóruhára és világgá mentem ki a NYugati pályaudvarra és elindultam a legnagyobb havazáskor a sinek mellett, hogy keresek magamnak egy lakást és élek egyedül, de nem birnám ki hogy ismét verjen.--
--- Egy vasutas talált rám ahogy elaludtam egy hóbucka tetején--- kórház- majd intézet. Csak később tudtam meg hogy ahova felmentem a gyerekekkel, az a férfi jelentette fel és ő miatta került a család nehéz helyzetbe. A kórházban pedig az derült ki, hogy azért nem tudok sírni -- mint ahogy most se, bármilyen fájdalom ér! -- mert 5 éves koromban felrobbant a vaskályha aminek az ajtaja nyitva volt és én ott álltam előtte pont az arcommal volt egy magasságban a nyitott ajtó és a kétszeres robbanás nagyon megégette az arcomat nyakamat a fejem tetejét is érintve majd meggyulladt mögöttem a fotel is.-- S az égéstől a könnymirigyeim sérültek egy szerencsém volt hogy jó volt a reflexem és becsuktam a szemem -- de maga a szemhéj és a szem körvonalának sejtjei megégtek.
Igaz bejöttek hozzám a szüleim, de mivel haragjának okát nem ismertem,-- csak sok év múltán tudtam meg -- az elszenvedett nagy fájdalom miatt, amit az égés és a kezelés okozott, nagyon haragudtam, hiszen én csak azt akartam hogy a kicsik örüljenek a sok szaloncukornak és csokinak-- Így amikor megkérdezte Tőlem a tanácsi-gyámügyes hogy hova szeretnék menni ezek után, azt feleltem "haza soha többé, inkább intézetbe" -- részbe viszont jó döntés volt hiszen nem mindegy, hogy egy semmi jövedelemből, hány gyereket kellett eltartaniuk.-- én viszont állami gondozott lettem szóval nem kerültem többé pénzbe.-- hát ennyi az élet regényem legeleje hiper fizikus -- különben én minden pártoskodás utálok, mert mindegyik csak a hatalmat akarja megszerezni az ideológiát amit valának az pedig hazug sóder a köbön!!
Informatika és tudomány
