Nálam elég gyakori, hogy mikor alszok, apró villanásokat, képeket álmodok. Pl.: egy ember lerak az asztalra egy poharat, miközben egy másik ül az asztalnál és közben ír, míg egy harmadik állva telefonál. Tehát komplett képeket. Majd pár héttel utána (hónappal, évvel, ez nem állandó) teszek-veszek és meglátom ugyanazt a képet és olyan "b*zd meg, én ezt már láttam" érzés fog el. És ilyenkor elkezdek reszketni, feláll a szõr a hátamon. Ez az egész nem tudatos, ezt nehéz így elmagyarázni, de valahogy így történik. A másik szintén egy álomhoz kapcsolódik: egy gyönyörûszép tájat láttam, de nem is láttam, hanem én voltam maga a táj. Ezt se egyszerû elmagyarázni, de az egész kurva jó érzés volt. Ha ez vár rám halál után, akkor állok elébe. :)
Én amúgy megrögzött ateista vagyok (nincs ami elmozdítana innen), szerintem mi vagyunk a legjobb helyzetben, ugyanis halálunk után mi csak pozitívan csalódhatunk. :)
Egyébként valaki említette azt a nézetet, hogy akik nem hisznek semmiben, azokra semmi sem vár halál után, viszont akik hívõk, azokra a menyország (vallástól függõen reinkarnáció, egyebek). Na most szerintem ez csupán egy gusztustalan kampányszöveg. Bár én, hogy biztosra menjek azért hiszek a túlvilágon váró nagy mellû, szépeséges hölgyekben. :))
Szerintem nem kell félni a haláltól, nem is kell rá gondolni, annyi ember sikeresen túlesett már rajta, akkor meg minek? Egyébként az ember még rohadt jó helyzetben van, mert úgy vár a halálra, hogy közben tud marha jó dolgokat csinálni (sört inni, TV-t nézni, zenét hallgatni, kettyinteni, stb., stb.). Mit szóljon mondjuk egy qrva pisztráng?