Én a lelket szoktam az öntudattal azonosítani, lehet hibásan, de ez csak formai különbség.
A tudat nem az agy mûködése.
Létezik egy megfigyelõ és egy megfigyelt, a megfigyelõ Te vagy, a körülötted levõ világ, pedig a megfigyelt. A megfigyelõ itt bármilyen minõsítést aggaszt saját magára, az nem saját maga, mert a megfigyelõ és megfigyelt kettõssége áll fent.
Tehát amikor azt mondom, hogy "én vagyok a testem, atomok, tudat, biológiai szerkezet, és mindezt az agyam fogja föl" -ez mind nem lehetek én, mert ezek mind csak a minõsítés, nem pedig a minõsítõ. Az ember hibásan, de azonosítja magát a tudat megkülönböztetésével, és ez az öntudat, ami világot generál.
Ezt mindenképp érdemes megérteni, mielõtt a további kérdéseidre vársz választ, mert ezek a dolgok számodra egyszerûen nem létezõk.
A buddhizmus szerint a vágy okozza mind a születést, mind a halált, így vágy nélkül nincs ki megszülessen, és meghaljon. A vágy a tudat megkülönböztetése, a megtévesztettségbõl származik. A tudat, amit az elõbb leírtam, hogy nem az, mint amit saját magadnak vélsz. Amikor a tudat tényleg saját magát tapasztalja, és tovább nem azonosítja magát hamis képzeteivel akkor már nem szül több vágyat.
Nem-megkülönböztett tudat többé nem vesz föl semmilyen értéket.
A tudat megkülönböztetésébõl eredõen garantált az újraszületés, de vígasztaljon az, hogy nem fogunk rá emlékezni. :-)
Aki nem születik újra, az felismerte ennek a manifeszt univerzumnak valódi természetét, lemondott a létesülésrõl. Errtõl ennél többet nem igazán lehet szólni, mert aki ezt megvalósította azt már nem érintik ezek a megkülönböztetésbõl eredõ kérdések.