Kicsit nyugatibb szemszögbõl (analitikus pszichológia) leírom ezeket a dolgokat, mert van, akinek ez kedvezõbb megértést biztosít:
Abból indulunk ki, hogy van egy végtelen mindenség, és van egy végesre redukált önmagunk, ez a véges, és végtelen polaritása, ugyanúgy mint figyelõ és megfigyelt, születés és halál, én és te, boldogság és szomorúság, igazából a lét minden aspektusában megtalálható.. és eljutunk a lét és nem-lét polaritásához.
Ha létezik polaritás, akkor már csupán poláris szemszögbõl is feltételezhetünk egy egységet, amiben mindez megtalálható nem elkülönülten.
Csakhogy polaritás, és egység poláris szemszögbõl nézve továbbra is csak polaritás.
Mind az egész megismerésére törekszünk lsd.: tudományok, filozófia, vallások, de már akkor lehetetlenné válik a megismerése, amikor egészet és polaritást megtesszük poláris ellentétként, amikor mint megfigyelõt, és megfigyeltet külön választjuk.
Továbbá az egység nem létezhet, mert akkor lét és nem-lét különbsége állna fönt. Nem is nem-létezhet, ugyanebbõl az okból.
Tehát mi marad az egységben? Poláris szempontból semmi, mert poláris szempontból mindig valami hiányaként tudjuk jellemezni:
Idõtlen, tér nélküli, végtelen, mozgás nélküli, független, nem keletkezett, és nem múló.
Egység szempontjából minden és semmi egybe esik.
Egység és polaritás közti polaritás ebben az esetben úgy tekintendõ, mint minden más megkülönböztetés, tehát elhagyandó.