Ha lebontva ént, a végén semmi mástól elkülönülõ nem marad, akkor ki az, aki külön tulajdonsággal rendelkezik? Nincs semmilyen tökéletes forma, sem tökéletes vágyak. A vágy az szenvedés, amitõl az üresség formaként jelenik meg, mint változó világ.
A megkülönböztetést elhagyva semmi mástól elkülönülõ nem marad, nincs én nincs te, nincs külvilág nincs belsõ, nincs megfigyelõ, és nincs megfigyelt. Ez a vanság, vagy énnélküliség.
A tudat pedig semmiképp nem anyagi. Mivel mint már elmondtam az hogy agy, és annak bármit tulajdonítani csakis a tudat megkülönböztetése miatt lehetséges, és ez nem maga a minõsítõ, hanem csak egy minõsítés, így addig nem is fogod elismerni amirõl beszélek, amég nem tapasztalod magát a minõsítõt.
Értsd meg, hogy amikor minden réteget lehántottál magadról, akkor semmi nem marad.
Ez egy olyan semmi, ami független öntermészettõl, és tulajdonságoktól.
Nincs benne semmi mástól elkülönülõ, a valódi világgal egybehangzóan "létezik", de nem elkülönülve attól. Változás és megkülönböztetés nélkül jelennek meg benne az alakok, és formák. Erre mondják, hogy "A forma üresség, az üresség forma."