Buddha ugyanúgy jött világra, mint te vagy én, vagy akár más nem megvilágosodott, vagy megvilágosodott. Szenvedett a megkülönböztetõ nézetektõl, vágytól, a karmától, aztán megvilágosodott. Nincs semmiféle tökéletes vágy. Se tökéletesség, se tökéletlenség.
Idézet Lankávatárából:
"...nem követve azokat az állapotokat, amelyeket a srávakák, pratyekabuddhák és bölcselkedõk valósítottak meg, és amelyben kedvüket lelik. Ezen állapot azoknak a képzetébõl ered, akiknek a gyakorlatai a gyermekded bölcselõékkel egyeznek meg. Õk ott csüngenek a saját önzõ gondolataik által alkotott világ egyéni formáin; olyan gondolatokat tartva lényegesnek, mint alkotóelem, minõség és lényegiség; hozzátapadva csüngenek a nemtudásból eredõ szemléleten; megzavarja õket az, hogy ott szülessenek meg, ahol az üresség uralkodik; úgy csüngenek a megkülönböztetésen, akár a valóságon; és beleesnek egy olyan gondolkodásba, ahol a minõsítõ és a minõsített kettõssége uralkodik."
A vágy szenvedés, errõl bárki saját maga meggyõzõdhet.
Nem beszéltem semmiféle megsemmisülésrõl. Amirõl én beszéltem, ott nincs se keletkezés, sem megsemmisülés.
Az üresség nem semmit jelent. :-) Bár lehet hogy tudod...
A karma pedig az ürességen keresztül megragadható.