Ebben az esetben azt mondom, hogy nem ástál magadban elég mélyre, és újra nézeteiddel, a minõsítéssel azonosítod magad. Amikor lehántottál minden réteget, akkor semmi külön önálló valóval rendelkezõ létezõ vagy nemlétezõ (lélek) nem marad.
Nincs semmi abszolut igazság, mert ahogy elõbb is elmondtam igazság, és hamisság csak képzetek. A minõsítéssel azonosítod magad, nem látod, hogy ki az, aki minõsít. Ha meglátod, nem marad én és nem-én. Akkor mi marad én-lélekként, ha semmi nincs külön semmitõl? Ilyen nincs. Ezeket a képzeteket az emberek sovány vígaszként találták ki maguknak, mert nem mernek szembenézni tudatlanságukkal, és bár hasonlóként mûködik a tudat, de semmitõl nem elválasztva, önlényeg nélkül. Amég megkülönböztetve látjuk a dolgokat, és magunkat, addig mindez amit itt leírtunk csak hitkérdés, és sovány vígasz, mert bár tényleg ilyen a tudat valódi természete, amit itt leírtam, mi mással azonosítjuk magunkat (én-lélek), ami viszont ahogy van, eltûnik a halállal.