Így is van. Én vagyok a lélek. Atman, a karma függvényében. Ezt hívják azonosulásnak.
Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül, (énség)
Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül. (énség)
Ám aki nem függ e kettõtõl, (nem-én)
Mert ismeri a valót, megszabadul. (buddha)
Ott már nincs atman és nem-atman. Tehát nincs én-lélek.
De az elsõ mondatom helyett írhattam volna ezt is: Én vagyok anyaghalmaz, fizika törvényei, bármi... akár azt is, hogy én vagyok helikopter, de mindez nem számít, akár ez, akár az, mert az azonosulás tovább mûködik, bármit gondolsz, így megszabadulás gondolaton, és tapasztaláson keresztül nem mûködik. De nem szükségszerû beleesni ilyen fajta gondolkodásba, és tapasztalásba.
Ha valóban létezne én-lélek, akkor mindörökké kötve lennénk születéshez, halálhoz (vagyis a szenvedéshez). Ettõl pedig ugye lehetséges a szabadulás, felismerve, hogy mindez csak káprázat, ragaszkodás, és megkülönböztetés terméke.