A lélek, az énképzet maga a megkülönböztetés. Ez egy hit valamiféle állandó önlétben, egy olyan helyen, ahol ez nincs meg. Ez a kettõsségben való látás, ugyanis a megfigyelõ, és megfigyelt megkülönböztetése uralkodik, amibõl az atman következik. Ez a karma. Ettõl van születés és halál, szenvedés, mert egy olyan dolgot veszel állandónak, ami folyton változik. Az én-lélek meghal, és újraszületik, amég fel nem ismeri, hogy saját maga nem megalapozott. Ez az ego.
Én vagyok a lélek - és ez maga a karma, az "én vagyok" maga az ego, atman.
Nincs senki aki örökké boldog lenne, mert nirvánában nincs én, és nincs más, nincs alany-tárgy osztottság. Az én-képzettõl függünk, és ez az atman, önlétbe, valami állandó részbe vetett hit, és ennek a színhelye a szamszára.