Buddha erre maga is választ adott a dharmával, felismerve, hogy a dolgok, jelenségek önlényeg nélkül valók, minden mástól, mint saját maguktól üresek, elhagyva a kettõsséget immár senki mástól nem különbözik. Ha utánanézel, látni fogod, hogy egyetlen buddhista ágazat sem tanítja, hogy létezik atman. Épp hogy az ember állandónak vesz valamit ebben a folyton változó világban, és ez lesz az énképzet nem-szilárd alapja, mert nem állandó, ezzel a szamszárát teszi meg szenvedése színterévé. De ugyanez a felismerés szükséges ahhoz, hogy az ember elengedje ragaszkodását az állandóságba vetett hitét, és úgy lássa a dolgokat, ahogy azok vannak.
"Nem-elhagyott, nem-elnyert,
Nem-megsemmisülõ, nem-örök,
Nem-szûnõ, nem-keletkezõ,
Ezt nevezzük nirvánának."
A nirvana nem létezõ, és nem nem-létezõ, te ezt kifogásoltad, sokan pedig emiatt tartják a buddhizmust nihilizmusnak, pedig ez az üresség sunyata, ami mástól mind saját magától üres.