Sajnos nincs igazad, a lomtárürítés nem a vég, a wincseszter mûködési elvébõl adódóan maradnak nyomok a lemezen, melyet csak nehezen lehet eltüntetni :)
Törlõdünk mint egy fájl a gépen,mert mi mind egy nyomorult kis fájl vagyunk,néhányan kijutnak az asztalra vagy a start menübe de ettõl még õk is ugyanolyanok mint a többi,a fájl megunva és go lomtár,lomtárürítés és byebye................
Halál után minden törlõdik és kész. Soha többé nem fogunk gondolkodni,mozogni,egyszerûen eltûnünk az életbõl és sohatöbbé nem jövünk vissza,ez a legtudományosabb meghatározás.
kíváncsi lennék ki akar halva születni, ki akar szellemi fogyatékosnak születni és ha az alma miatt elfelejtjük az elõzõ életet, akkor hol a tapasztalatszerzés?
Egy kedves sg-s tag Tigeroo mondta nekem: Amikor meghalunk, egy angyal, elvezet minket az alagút végére, ahol három bölcs fogad. Az egyik ad egy almát, a felejtés almáját. Ha azt megeszed, elfelejted az elõzõ életed. Majd egy angyal, segít kiválasztani a szüleinket a következõ életben, majd ki kell választanunk hogy mit akarunk megtapasztalni az életben(szegénység,boldogtalanság stb.).
Csak ember formájában születhetünk ujjá, szóval nem lehetünk kutya, mamutfenyõ szerû földönkívüli, bigmac menû, stb. csak ember.
Addig születünk újjá, amíg a ránk bízott feladatot nem teljesítjük.
Ha kérünk valamit(nem anyagi dolgot), akkor az megpenget egy "Hurt" a világegyetemben. Nem származhat a kérés hátsószándékból. Õrangyalunk is van a jobb vállunknál van. Ott áll és segít minket a döntésekben.
Ennyi lenne. Ja és: Külön nincs menny és pokol, meg Isten, vagyishát Keresztény formában nincs. Isten ott van mindenben. De úgy külön nincs(mondjuk ezt nem hiszem el).
Somlói Galuska Fan Club™. Somlói Galuska Forever.
A poén az, hogy lehet választani, de erõsen korlátozott lehetõségek közül :D Persze ez csak a vallási rész. A filozófiai részét jobban kedvelem. Az hogy pontosan hogy volt... legjobb esetben is nem emlékszem.
Válasz 'gebana' üzenetére (#819) Don't take anything for granted.
hehe. Kelemesen archaikus elképzelések. Nincs lélek, nem az születik. Továbbá, nincs olyan rendszer, ami csak errõl az emberi és állati világról írna. Mindenhol van mellette pár másik világ.
De csak, hogy a mai ember számára érthetõbbé tegyem, és ne magasabb, és alacsonyabb létformákról beszéljek... Földönkívüli leszel egy másik bolygón :P
Válasz 'gebana' üzenetére (#817) Don't take anything for granted.
én remélem hogy nincs utána semi. mert én tizenpárévesen elgondolkodtam a vallásos oldalán, katolikusnak neveltek (akartak :P ) és egyik este az jutott az eszembe, hogy én szét unom majd a fejem a mennyországban/pokolban. merthogy örökké nem lehet csinálni mindig valami újat :D uncsi :D
szóval én ezért is örülök annak hogy nem igaz :D a lélekvándorlást meg azért tartom hülyeségnek mert az :D mert most vagyunk (nemtoom) 6 milliárdan + többmilliárd/billiárd állat-növény. hasraszám van 88 billiárd lélek. usa+oroszország bedurvul: atomháború, föld elpusztul, túlélõ 1-2 milió egyed. a többbi lélek hova megy? nyaralni? :D de a lényeg benne, hogy azért hülyeség mert sosem ugyanannyi az állandó létszám.
Naja. Ami a halál elõtt van, más kérdés. Ahogy a Kurgán mondta: "Jobb (gyorsan) elégni, mint (lassan) elhervadni." Pont az az izgi a dologban hogy nem tudjuk mi jön. :D
Válasz 'patiang' üzenetére (#807) Don't take anything for granted.
Nem is az egészséges keretekrõl volt szó, hanem az irracionális halálfélelemrõl. Pl van egy ismerõsöm, aki anyira "paranoid" hogy nem meri bekapcsolni a tûzhelyet, mert szó szerint retteg hogy fel fog robbanni. És ismerek olyat is, aki látszik hogy tönkreteszi magát, mert õ ugyan semmitõl nem fél... Csak anyit mondtam, hagyuk a végleteket. Középút.
Válasz 'GyuriX2572' üzenetére (#803) Don't take anything for granted.
A kockázat és a félelem nem ellentéte egymásnak. Valaki kockáztathat úgy is, hogy fél közben (és pont ezért csinálja). Aki egyáltalán nem fél, az is véglet és nincs benne semmi rossz, ha logikusan át tudja látni az adott veszélyhelyzetet.
Elrontottam volna, az idézet szerzõjét? Bocs megeshet. De most elõ nem keresem pontosan. Úgyis az a lényeg amit mondott, nem hogy ki...
Egyébbként érdekes, hogy a legtöbben menyire félnek a haláltól. Soszor ireálisan. Mondjuk vannak irreálisan vakmerõk is, akikben pont az a fura, hogy szeretik magukat közel vinni hozzá. Egyik véglet sem túl jó szerintem.
Válasz 'GyuriX2572' üzenetére (#799) Don't take anything for granted.
Úgy mondod mintha olyan szörnyû lenne. "Talán a halál nem is a vég, csak egy újabb állomás. Ha ezt elhisszük, nem is félünk már" (Dr. Adams). Ez sokakat megnyugtat. Engem pont nem ez nyugtatott meg, de ez más kérdés.
Válasz 'patiang' üzenetére (#797) Don't take anything for granted.
Hmm. Magyarul kevés az atentikus irodalom. A "mítoszok és legendák az ókorban" talán valami támpont. Vagy a fejnélküli szellem története. De ott van az örök klasszikus, Tar Lõrinc pokoljárás története. Kicsit nehézkes a mai olvasónak, de elég hasznos.
Tele van vele a net. De a könyvesboltok is. A sok psziho blapla, és new age, szemét közt néha lapul pár gyönygyszem is. De kezdetnek általában a Buddha beszédeit (és életét) soktam ajánlani. Tudom klissé, de a nagy sárga mókus nagyon nem volt hülye. (Megvilágosodás: Úgy látni a dolgokat ahogy vannak)
Válasz 'Hober Mallow' üzenetére (#789) Don't take anything for granted.
A hit csodákra képes. Pszihoszomatikus reakció. A testnél nincs jobb öngyógyító. Az hogy az ember, ezt kihelyezi és perszonifikálja, (és elnevezi istennek) egy igen érdekes mankója a tudatnak.
Válasz 'mama2' üzenetére (#786) Don't take anything for granted.
Na. Rólam tudni kell, hogy szívbeteg vagyok. És ha már egy picit futok, de ha még sétálok is, elfáradok. Nem kicsit...nagyon. És anyumék foliázással foglalkoznak. Egyszer vállogatták a paprikát a garázsban. Sok volt ugye a láda, az ember, én meg bementem. Az egyik napszámos, amikor a mérésbõl vitte a ládát, a kivállogattottakhoz, kicsin mult, hogy hátba nem ütött a láda sarkával. Nos anyum, mivel féltett, hogy legközelebb már eltalálnak, kizavart. Felementem a teraszra sírni és imádkozni, kértem Istent, hogy gyógyítson meg egy napra, hogy megmutathassam, én is tudok a munkában segíteni, és nem csak púp vagyok a betegségemmel a szüleim hátán(akkor így gondoltam). Noshát, anyáék végeztek, akkor én nem segítettem, de aztán jöttek mamámék(õk is foliázással foglalkoznak) és õk üres ládákat pakoltak a teherautóra ha jól emlékszem. Már akkor tapasztaltam, hogy valami megváltozott. Ugyanis nem fáradtam el, a láda pakoásban, holott máskor amikor próbálkoztam vele, a sok hajulás, emelés(hiába volt üres a láda), miatt 2 perc alatt, mentem be a házba, lihegve mint egy kutya a nagy nyári hõségben. De msot NEM. Vígan pakoltam a ládákat, és semmi. semmi. Aztán, amikor ez kész volt, maradtam még kint és már olya 6 óra felé járt az idõ, amikor jöttek gozzánk valakik, és adtak krumplit azthiszem mamának. Ahogy megyünk egyre kifelé a szabadba, egy helyen, van egy kis terület, ahol kövek vannak, meg ilyenek. Na annak a területnek a közepén, elkezdtem -amit eddig soha.- Körbe-körbe futni, az ég felé nézve, és úgy hogy közben nem történt semmi, holott, már ettöl is el kellett volna fáradnom hisz, semmit nem tudok futni semmit. Már attol is elfáradok ha kimegyek a wécére. De azon a napon nem történt fáradság, hiába futottam körbe-körbe. Nos ennyi lenne, bárr lehet hogy -ahogy már írtam-, jobban kellett volna futnom, ahhoz hogy elfáradjak, de nem hiszem, és én úgy gondolom, sõt biztos benne, hogy Isten, vagy ahogy egy kedves fórumtársunk Tigeroo mondta nekem MSN-en, a világ, meghalgatta kérésem, és mivel nem volt semmi hátsó szándékom teljesítette azt. Ennyi...
mama2: arra lennék kíváncsi, hogy miféle összefüggés van ebben a mondatban?
"Én azóta hiszek, mióta csodát tett velem, bár lehet hogy enm csoda volt, csak egy kicsit jobban kellett volna szaladnom ahhoz hogy elfáradjak, de én máig abban a hitben élek, hogy valami történt velem azon a napon:P"
csoda volt, futottál, nem fáradtál el, valami történt??!
Engedd meg, hagy vágjak be egy hozzászólást az index egyik fórumáról, ami szerintem nagyon találó:
"Hát igen...
Szép dolog a küldetéstudat, de nem véletlenül beszél minden vallás szent irata a keskeny útról, a kevés kiválasztottról, 10000000 bõl 1000 és 1000-bõl egy stb...
A tudattalan folyamatokat mesterségesen a tudatra szabadítani, annak felkészületlen állapotában kitöltött beutaló a lipótmezõre.
Ha valaki le tudja kezelni a tudattalan betörését az õ kis valós világába az lesz a vallásalapító a próféta a sámán, guru szentember stb, de ha valaki nem tudja az lesz a diagnosztizált skizofrén, és nagyságrendekkel több skizó van a világon, mint vallásalapító.
Én ezen elgondolkodnék a sok "megváltó" helyében....
Az embernek történelmi küzdelme van a saját tudattalanjával, és a sok vallás ezoterikus hókuszpókusz azt a téveszmét igyekszik az emberekben elültetni, hogy a transzcendest bizonyos praktikák (ima, mise, koncentrálás, igézés...) kontrolálni, befolyásolni neadjisten ellenõrizni tudjuk... ó ostoba halandó... ha Istenbõl bolondot csinálsz, Õ százszordeinkább bolondot csinál belõled...
Senki nem piszkál... magadat piszkálod. Te vagy aki piszkál és akit piszkálnak. Mellesleg te kezdted a piszkálást, mint Jákob, aki átment a folyó túloldalára, de õ le tudta bírkózni Istent, illetve Isten nem tudta lebírkózni õt. Isten nagyon kevés embert nem tud lebírni. A transzcendesben a mindennapi tudat talaját veszti, és felbomlik az axiómarendszere, amiben mûködni tud, ahol kapaszkodókat talál. Én inkább visszajöttem a folyónak ere az oldalára, mert nem vagyok Jákob..."
Válasz 'mama2' üzenetére (#773) "Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá, mint a gabonaszemekrõl leváló pelyvát, saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk, mint vesztes dobást a csaló."
Valaki álmodott már azzal aki meghalt? Úgyértem pont aznap amikor meghalt. Mert én igen, meg másoktól is hallotam ezt. Ennek ellenére nem hiszem hogy lenne valami a halál után, csak jön a tepsi, aztán a láda, végül bedobnak egy gödörbe és kukac eledel leszel.
Válasz 'htr93' üzenetére (#780) "Mások hibáit úgy tárjuk fel és szórjuk világgá, mint a gabonaszemekrõl leváló pelyvát, saját hibáinkat viszont úgy takargatjuk, mint vesztes dobást a csaló."