Nem, nem a szernek van hatása. A körítésnek. Hogy vagy elhiszi a homeopata körítést, vagy "hát az orvos írta fel" alapon, de hisz a hatásban. Semmiképp sem azért, mert "azonos azonosat gyógyít", ez többszörösen bebizonyosodott már, hogy szép elképzelés, csak nem igaz.
Hogy erõltetni miért kell? Talán hogy legyen egy stabil placebóforrás, amibõl mellesleg sok ember szépen megél. Nyilván egyébként jó üzlet csapvizet aranyáron eladni.
"Most magyarázhatnám, hogy az miért nem tiszta víz, de azthiszem ezzel célt nem érnék el."
Valóban. Tudom, hogy átadja az esszenciáját, meg felruházódik a tulajdonsággal. Állítólag. Aztán meg mégis inkább csak tiszta víz.
"Mi lehet a rendszer felett?"
Most ne álljunk neki nyelvészkedni, tudod, mire gondolok. Lélek, túlvilág, szellemek, gondolatátvitel, telekinézis, mágia, meg minden, ami szóbeszéd szinten létezik, csak még senki sem látta. Ehhez kapcsolódik, hogy:
"Ezek az "ezoterikus" dolgok több ezer éve léteznek."
Pontosan ezért vagyok ledöbbenve, hogy mennyire nulla eredményt tudnak felmutatni. Egyszerûen hihetetlen, hogy több ezer éve mûvelik ezeket a dolgokat, és még mindig ott tartunk, hogy "de lehet benne valami". Ez azért nagyon karcsú.
Emellett ugye nem szeretnéd, ha bármilyen problémával az orvosnál vércsapolással kezelnének? Az is többszáz éves módszer, bár azon meg is látszik.
Van a világban egy csomó módszer és találmány, amirõl gond nélkül belátjuk, hogy oké, hát ez nem mûködik, vagy nem elég hatékony, és könnyek nélkül búcsút veszünk tõle. Meg van néhány, amihez meg foggal-körömmel ragaszkodnak. Miért? Jó érzés csinálni? Oké, de akkor ne állítsuk már be valós, mûködõ dologként!
"Tapasztalataim vannak, semmi más."
Erre csak azt tudom mondani, hogy az semmit sem jelent. Jelenleg amit a pszichológia és az orvostudomány tud, hogy az ember nincs közvetlen kapcsolatban a valósággal, csak az érzékszerveink által közvetített adatokból az agyunkban összeálló "modell" tudatosul.
Tehát az elsõ dolog, amit egy furcsa tapasztalatodnál meg kell vizsgálnod, az a pillanatnyi elmeállapotod. Elég furcsa "bugok" tudnak lenni egyébként, pl a deja vu is egy ilyen "szétcsúszás" eredménye, vagy például az alvási paralízis. Ezek olyan jelenségek, amit valóban tõbb (tíz?)ezer éve tapasztalunk, csak épp most már eljutottunk odáig, hogy megértsük.
A másik fele a véletlen egybeesések, amit hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni, ez egy hasonlóan hosszú téma, most inkább hagyjuk.
"Szóval te vagy a kõfal és az emberek legyenek kedvesek megállni és megdönteni téged (hitedet, elképzelésedet). Aranyos :)"
Csak ha nem tetszik, amiket beszélek. Egyébként nem kötelezõ. Csak addig ilyeneket fogok beszélni, amíg meg nem gyõzõdöm arról, hogy tévedtem. Ez nem kérés volt, csak elmondtam Másikisvan-nak, hogy mi a szitu, miért is beszélek az asztrológia ellen.
1. Nézõpont kérdése. De az _biztos_, hogy a csillagok együttállásán kívül szinte _minden_ más külsõ hatás már korábban is hatást gyakorol a magzatra. Úgyhogy szerintem elég meredek az az elképzelés, hogy a konstellációk meg nem. Nem hinném, hogy a világ ilyen nyakatekerten mûködik. Inkább érzek rajta olyan jóféle, középkori, avas mellékízt.
2. Nem vagyunk vele elõrébb, ettõl nem lesz kevésbé öncélú a dolog. A Föld sem kitüntetett égitest, csak épp ezen vagyunk rajta.
De a bolygók viszont elég konkrétak. Azoknak mi közük az ég szeleteihez?
Az a gond az egésszel, hogy szép elképzelések, csak nem vagyunk velük elõrébb, _kizárólag_ az asztrológia számára mondanak valamit, egyébiránt meg még kimutathatatlanok is. Az ilyen légbõl kapott, tudományoskodó magyarázat miatt nevezem áltudománynak. El akarja hitetni mindenféle bonyolult és _megmagyárzhatatlan_ dolgokkal, hogy márpedig úgy van az.
Számomra sokkal hihetõbb magyarázat az, hogy ügyes emberismerõ képességgel bíró emberek már többszáz éve üzletet csinálnak az emberek hiszékenységébõl. Ez a 3-as 4-es pontot is szépen magyarázza.
"Trendeket, lehetõségeket, fõbb befolyásoló tényezõket mutat ki,"
Vagy inkább csak olyan közhelyekben és általánosságokban beszél, hogy bármire rá tudod húzni. Ez megint csak egyszerûbb, de nagyszerûbb megoldás, ráadásul azt is jól magyarázza, hogy miért nem mûködik mindig, pont akkor nem, amikor ellenõrzött kísérletként folyik a mûvelet.
"Akármirõl is van szó (tudomány vagy nem) bárminek is a megismeréséhez egy gondolkodás-szemléletmódbeli változásra van szükség. Enélkül semmit sem lehet megérteni."
Na ne mondd, szerintem egészen jól értem én a dolgokat. Egyedül azt nem értem, hogy miért van még mindig közönsége a csalóknak.
"Ha te bebetonozod a pozíciódat és azt várod, hogy majd más kiszedjen onnan, akkor soha sem fogsz elmozdulni az álláspontodról. "
De ha eddig még semmilyen személyes tapasztalatom nincs, semmi olyan esemény nem történt és nem jutott tudomásomra, ami az álláspontom megváltoztatására kényszerítene, akkor miért változtatnám meg?
Amellett, hogy jól leírom a véleményem,(erre van a fórum, nem?) várok, hogy esetleg ti tudtok valami olyasmit mondani, ami talán megfontolásra érdemes, de ilyen ködös utasításokkal, hogy "gondolkodás-szemléletmódbeli változás"-ra van szükségem, nemigen tudok mit kezdeni.
Nekem eddig egyébként teljesen megfelelt a racionális-szkeptikus szemlélet.
Megint hosszú lett. Mindegy. Rájöttem, hogy szeretek írni. :P Meg hogy megtanultam vakon gépelni. :)