Azt mondták, hogy eredetileg azért mentem a Földre, hogy tanuljak, és megosszam másokkal azokat a képességeket, amelyeket különbözõ életeken keresztül felhalmoztam.
Azt mondták, hogy arra van szükségem, hogy segítsek lelkeknek és Gaia-nak visszatalálni a harmóniához.
Azt mondták, nagy hatást gyakorolhatok más lelkekre, segíthetem a növekedésüket, és erre Gaia a legjobb hely. Az eddigi események elõkészítettek arra, hogy jelentõsen hozzájáruljak a világmindenséghez, és ezt semmiképpen ne tekintsem személyes támadásnak. Nem akartam elfogadni a dolgot, maradni akartam, és ezt meg is mondtam nekik.
Azt mondtam nekik, hogy maradni akarok, mert az élet a Földön kemény és könyörtelen. Úgy érzem, visszamenetelem veszélyes lenne az Univerzumra nézve, mert szellemileg még nem vagyok elég fejlett. Azt mondták, hogy pont ezért akartam visszamenni a Földre.
Azt mondták, hogy sokkal fejlettebb vagyok, mint azt hiszem.
Azt mondták, hogy lehetséges, hogy maradjak, de elõbb vagy utóbb úgyis be kell fejeznem a munkámat a Földön. Ezt a tipusú feladatot nem lehet máshol elvégezni. Maradhatok, ha úgy döntök, de ez csak elodázza azt, amit meg kell tennem ezért az Univerzumért.
Elmagyarázták, hogy a leggyorsabb módja a feladat végrehajtásának, ha amilyen hamar csak lehet, visszamegyek.
Kábult voltam ahhoz, hogy valami értelmeset is mondjak. Elkezdtem könyörögni, de hasztalan. Én igazán nem akarok a Földön élni, és igazán nem akarok visszamenni. A lények ezt megértették, de határozottak maradtak. Végül is meghoztam a döntést, amely azt hiszem a legkeményebb volt, amelyet valaha is hoztam.
Visszajöttem és élem az életet, amelyet tanácsuk szerint élnem kell. Hiszed vagy nem, sokáig halogattam ennek az élménynek a közzétételét, egészen addig, amíg fel nem fedeztem a tehetséget magamban, amelyet kaptam.
Most megosztom ezt a tapasztalatot, mert úgy érzem szárnyakat ad a gondolatoknak, és segít helyes döntések meghozatalában, s ez az egész bolygót pozitív irányba befolyásolja.
Ha valamit megtanultam ebbõl, akkor az az, hogy minden döntés amelyet hozok gondosan fel lesz jegyezve és késõbb szembesülök vele, amikor elmegyek innen.
Az a célom, hogy megóvjam az embereket attól a fájdalomtól, amelyet én éreztem, amikor vissza kellett néznem az életem filmjét, és hogy felgyorsítsam az emberi fejlõdést a Földön, továbbá Gaia és az Univerzum segítése.
Azt kívánom, bárcsak mindnyájan azt a szeretetet éreznétek a szívetekben, amit én érzek. és nektek adom ezt a szeretetet.
(David Oakford most a Földre való visszatérésérõl beszél)
Egyike vagyok azoknak, akik halál közeli élményben részesültek, és lehetõséget kaptak arra, hogy visszatérjenek a fizikai testbe erre a bolygóra. Én választottam a visszatérést a szeretetbõl erre a planétára, egy olyan hatalmas szeretetbõl, amelyért mindent feladnék, csak "haza mehessek." Remélem segítek gyógyítani ezt a helyet azzal, hogy megosztom azt, amit nekem megmutattak, és talán a döntéseimmel is. (amelyek remélhetõleg szeretetteljesek).
Szabad akarattal döntöttem a visszatérés mellett, e döntés nélkül nem lennék itt a fizikai világban, és nem csinálnám azt, amit csinálok. A fizikai fájdalom, háború, szegénység, járványok, rettegés, erõszak, gyilkosság, cserbenhagyás, etc, etc, etc. ez az eredménye e bolygón annak, hogy az emberek idejönnek, és szabad döntéseket hoznak a tanulás és a fejlõdés érdekében. Sajnálatos módon a tanulás idõnként zûrzavarhoz vezet, a fizikai fájdalom és a többi dolog része ennek a zûrzavarnak. Számomra nem tûnik értzelmetlennek, hogy ugyanez a szabad akarat a zûrzavar megszûntetésének is fontos eszköze.
Ahhoz hasonlítom, amikor valaki kempingezik, és választhat, hogy tisztán tartja a környezetét vagy nem. Ha a takarítás mellett dönt, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a bolygó olyan maradjon amilyen, nem fokozza a zûrzavart. Ha valaki nem takarít maga után, akkor növeli a rendetlenséget. Ha valaki takarít maga után, és még mások után is, akkor segít a Föld gyógyításában.
Halál közeli élményemben azt is megmutatták, hogy sok lélek van a "Mennyben" akik nagyon szeretnének idejönni, tekintet nélkül arra, milyen állapotban van. Ha nem döntöttem volna a visszajövetel mellett, akkor iskolába kellett volna járnom, ami létezik a Mennyben is. A fejlõdést meg kell valósítani, függetlenül a létformától. Az vonzó lehetõség volt számomra, csak az volt a probléma, hogy meddig tart, amíg elérem azt a szintet, amelyet a lelkem kitûzött maga elé. (Égõ vágy van bennem, hogy megismerjek más helyeket is az Univerzumban, és ennek eléréséhez még fejlõdnöm kell.) Az elõfeltétel ehhez, hogy a lelkem rendelkezzen a szükséges IQ -val.
Amennyire látom, egy lélek dönthet úgy is, hogy a Mennyben marad és azon a szinten tevékenykedik, amelyiken van a végtelenségig, de én többet keresek, mert biztos vagyok benne, hogy van több.
Mindenesetre, a lényeg az, hogy kezdjünk el úgy érezni és kinézni mint a Menny, és ilymódon létrehozzuk a szeretet érzését itt lent is. Ezt szeretném látni ezen a bolygón, és tudom, hogy ez megvalósítható. Ha szükséges újra és újra visszajövök, hogy ez megvalósuljon.