No de amúgy komolyan. Az emberi lélek a születésekor egy vakító fehér papírlap. Az, hogy mi kerül rá, az az élete folyamán derül ki. És mivel minden lélek fogantatása pillanatában tök egyforma, azzá válik a halálakor is, hiszen oly tulajdonságokat, melyek az emberi életre jellemzõek, nem viszi magával. Nem marad gyilkos hajlamú, depressziós, vidám stb....stb.
Tehát mivel a kezdetben nincs különbség lélek és lélek között, úgy nics a bevégeztetésnél sem.
Vagyis senki nem ismer rá senkire, mivel nincs éntudata.