Levegõ: nos igazából csak két dologra kell ügyelni
1.: Ki kell vonni a levegõbõl a CO2-õt. Erre speciális szûrõket használnak, amelyek szépen megkötik a CO2-õt (az ûrsiklókban pl. a teljes belsõ levegõmennyiség átfordul 7 percenként ezeken a szûrõkön).
2.: Pótolni kell a fogyó oxigént.
Gyakorlatilag tehát csak oxigént kell felvinni, amit nagy nyomású tartályokban szállítanak, és egy-egy tartály napokra, hetekre elég lehet.
Víz: Ez az egyik legnagyobb tétel, egy-egy embernek napi szinten mintegy 2 liter vízre van szüksége, ezért az ellátóhajók (az ISS esetén eddig az orosz Progresz, hamarosan az európai Jules Verne) többszáz liter vizet visznek fel. Az ûrhajókban kevésbé probléma, mert az Hidrogén-Oxigén üzemanyagcellák (amelyek pl. az amerikai ûrhajókban az Apolló óta mindig a fõ energiaforrást jelentik) a reakcióból fakadóan folyamatosan termelnek vízet, ám az ûrállomásokon napellemeket használnak.
Élelem: Az ûrsiklókon pl. fõleg dehidratált élelmiszert visznek, amelybõl minden vizet kivontak, az ûrben csak vizet kell hozzá adni, meg kell melegíteni, és már fogyasztható is (kb. olyasmi, mint a levesporok). Az ûrállomáson is mindenféle trükköt bevetnek, hogy tápláló, egészséges és ugyanakkor kis helyigényû és könnyû élelmiszert biztosítsanak.