Az a gond, hogy rögtön mindenki arra próbál asszociálni, hogy élet = értelmes, önálló gondolkodásra képes, emberszerû élõlény. Az, hogy kialakul valahol az élet, még nem jelenti azt, hogy ott értelmes élõlények is alakulnak ki. Itt most arról van szó, hogy egyálltalán lehetséges-e az élõlények kialakulása, legyen akár pár baktériumról is szó.
Nem emberszerûre, de mindenképpen valami olyan élõlényre gondolok, amit saját szememmel látok, azaz nem kell a megfigyeléshez mikroszkópot használni.
Tegyük fel van valamilyen közeg, mondjuk víz, amelyben megvan az élethez szükséges minden ásványi anyag, de nincs benne semmi élet. Ebbõl a „kotyvalékból” hogy születik meg az elsõ élõlény? Szerintem ehhez a lehetõ legkedvezõbb körülményeknek kell meglenniük, és lehet hogy akkor is szükséges még egy nagy adag szerencse. Miután az elsõ élõlény létrejött alkalmazkodóképessége révén el tudja hagyni ezt a „bölcsõt” és meg tudja hódítani azt a területet, ahol egyébként soha nem alakulna ki az élet.
A másik pedig az, hogy miért tekinted alapvetõnek, hogy csak az emlõs lehet a fejlõdés csúcsa? Csak azért, mert a Földön ez a helyzet? Lehet, hogy egy geológiailag nagyon aktív bolygón a hidegvérû hüllõk sokkal életképesebbek, nem?
Igazad lehet. A dinoszauruszok korában a szárazföldek jóval nagyobb része helyezkedett el az egyenlítõ mentén, sokkal nagyobb életterük volt, mint pl. ma lenne. Életképesebbek is voltak, mint az akkori emlõsök. De nagyon nagy elõny az állandó testhõmérséklet. Az emlõsök akár a saját testhõmérsékleténél 60 fokkal kisebb környezetben is vígan megél, sokkal nagyobb életterük lehet, mint a hüllõknek. Ezen kívül a klimatikus változásoknak is jobban ellenállnak, hiszen ha pl. leesik a hõmérséklet mondjuk 20 fokkal, a hüllõknek lõttek, de az emlõsök átvészelhetik.