<i>Khm, ha jól tudom, az óceánok jóval nagyobb területet foglalanak el a bolygón mint a szárazföldek. Akkor most ki hódította meg a Földet?</i>
Én meg ha jól tudom, ezek a mélytengeri lények leginkább a "füstölõk" környékén élnek, azok pedig nem állnak minden négyzetkilométeren.
<i>Megint khm, az emlõsök még leginkább kis cickányokként voltak jelen a Földön, mikor már a mainál egy sokkal burjánzóbb és gazdagabb bioszféra létezett. Ha nincs az a világméretû katasztrófa (aminek mikéntjérõl még csak találgatnak), ami kipusztította az akkori élõvilág majd 90%-át!, akkor valószínû ma is csak kis rágcsálók lennénk, és nem nagyon fórumoznánk...</i>
OK, hogy cickányok voltak, ez a cickányság vált elõnyükre. Természeti katasztrófák pedig "mindíg" vannak, csak nagyon ritkák. Nem is tudom, egy 10 km átmérûjû meteor átlagosan hány millió évenként is találja telibe a földet? 100-200 millió?
<i>Vagy neked az élet csak az embert jelenti? És a Föld meghódítása a természet kizsákmányolását és tönkretételével azonos? Mert az áltatlad leírtaknak csak így van értelmük...</i>
Khm, ezt nem tudom honnan szûrted le, de azért leírom amit errõl gondolok. Az élõlények alapvetõ két ösztöne a szaporodás és a túlélés. Külsõ visszacsatolás nélkül az élõlények meddig szaporodnak? Ameddig fel nem élik élelem, egyéb forrásaikat. Csak pl. a sáskajárásra, vagy például egy baktériumfertõzésre kell gondolni, ahol a megbetegített állat bele is pusztul. A baktériumok addig szaporodnak ameddig tudnak. Mindez magasabb szintû éllõlényeknél is így van.
A Föld õslégkörében nem nagyon volt oxigén, annál több co2. Ezek a csúnya zöld élõlények -is- teljesen kizsákmányolták az atmoszféra co2 készletét, csak éppen annyit hagytak, amennyi ahhoz kell, hogy el ne pusztuljanak. Persze ez egy kissé "erõltetett", de talán ebbõl látni, hogy más nézõpont is lehet ezt szemlélni.
Az ember is kihasználja ahogy tudja, de észre is veszi a bajt. SZerintem.