hullám, ha arra a tulajdonságára van szükséged, és részecske ha arra. alapvetõen mindkettõ (vagy egyik sem), és ha beleveszed a pozitivista gondolkodást, miszerint csak az létezik, amit ki tudunk mutatni, akkor nem is létezik, hiszen a Heisenbergi egyenletek megmutatják, hogy egyszerre nem ismerheted a pozícióját (mert akkor behatással vagy a sebességére), és a sebességét (mert akkor nem tudod merre van)
természetesen a megfigyelõtõl is függ, hiszen ha valamit MEGNÉZEL, akkor elõszöris mondjuk valamivel rávilágítasz, hogy a visszaverõdõ fénysugarakat begyûjthesd - a rávilágítás pedig máris megváltoztatja az állapotát (ha az irányt figyeled, akkor egy szórt fénysugár kell, ami a haladását kimutatja, viszont ez képtelen helyre koncentrálni - a helyre pedig egy koncentrált fénysugár, aminek abból adódóan hogy nagyon kis pontra van irányítva nagyon nagy az energiatartalma, így amint visszaverõdik a részecskérõl átadja neki az energiáját, és megváltoztatja a mozgását - vagyis a helyét tudjuk, a sebessége pedig megváltozott). ez ilyen egyszerû, és egyelõre erre nem találtak megoldást.
alapvetõ probléma, hogy a makrovilágban megszoktuk azt, hogy valami "van" meg "nincs", meg "ekkora" meg "ilyen energiával rendelkezik" - ezek mind csak kvantumfolyamatok eredõi, amit mi úgy látunk. amúgy ha egy sötétben levõ mérõórát te leolvasol, akkor is rávilágítasz a lámpával, amitõl rögtön fel is melegíted... csak az 1 fokhoz képest végtelenül pici változást okoz, ezért elhanyagolod. ez az, amit kvantum-szinten már nem tudsz megtenni, mert a megfigyelés eszközei (jelenlegi elméletek és tudományos szint alapján) nem tudnak nagyságrendekkel kisebbek lenni a megfigyelt dolognál.