A szemlélõ számára ezek lehetnek multiuniverzumok, nem?
Pl. mikor a rádiót beállítod egy adott csatornára, akkor más csatornákra az "érzéketlenné" válik. De attól azok még ott vannak a térben, attól teljesen függetlenül hogy a megfigyelõnek (a rádiót hallgatónak) tudomása van-e róluk.
Amíg pl. a Bartókot hallgatom, a valóság számomra abból áll, hogy játszanak mondjuk valami Mozart darabot. Ez a valóság amiben én akkor létezem: állok a konyhában, és szól a Mozart darab. Na most fogom magam, és állítok a rádión, és hallom, ahogy a Kossuth-on épp Ady verseket olvasnak fel. Ugyanúgy ott állok a konyhában mint addig, de a valóság megváltozott: most már az a valóság, hogy állok a konyhában és valaki szavalja az Ady verset.
Nekem, megfigyelõnek, mindig csak az egyik valóság a nagybetûs valóság, holott az adott térben (ahogy teret ma definiáljuk) mindkét alternatíva párhuzamosan, egyidõben "jelen van". A kérdés csak az, hogy a megfigyelõ melyik valóságra "fókuszál". A fókusz határozza meg, hogy az "alternatív valóságok" közül melyik lesz az "igazi".
Na most a kérdésem az, hogy a macskás példa értelmezhetõ-e a fentiekben felvázoltak alapján?