Az érzékelés teljesen szubjektív dolog, így amit "érzékelsz" az nem a "valóság", hanem a te szubjektív valóságod. Csak azért, mert sokan érzékelitek ugyanazt, attól még a tétel igaz marad.
márpedig amit érzékelek, azt fogom valóságnak tekinteni, ha ez szubjektív, akkor szubjektív. attól függ mit tekintesz objektívnek. ha 1000 emberbõl 1000 mondja azt h a macska halott, akkor és én is halottnak látom, akkor én már erre azt mondom a macska halott. jó, persze elõfordulhat h jönnek emberek akik majd azt mondják h a macska él, ekkor szépen megbeszéljük h ki mit tekint élõnek, ki mit holtnak, a végén úgyis kiderül h vagy fogalmi félreértés volt.
persze ha vki azt mondja "én abban HISZEK, h él", ezzel nem lehet vitatkozni, mert mindneki azt hisz, amit akar, de ha megegyezzünk abban, h a macskát akkor tekintjük halottnak, ha rákötjük a vérnyomásmérõre, és azt látjuk, h a vérnyomása 0, akkor halott, akkor mindenkinek egyet kell értenie h halott. ha erre meg vki azt mondja h amit a vérnyomásmérõ mutat az nem is 0, akkor az vagy vak, vagy nem ismeri a számokat, ebben az esetben meg kell egyezni abban is, h mi az a 0, és így tovább.. muszáj h mindenki uyganazt érzékelje, ha ugyanúgy mûködnek az érzékszervei...
És a szubjektív valóságnak az is része amit gondolsz. Azaz a fejedben kialakult valóságkép egy "kitalált" kép. Te magad találtad ki.
semmit nem találok ki, azt mondom amit látok hallok, etc...
csak azért ez a tételem nem lesz hibás, mert mindez, amit kitaláltál, esetenként egyezik azzal, amit más kitalált, sõt, esetenként még azzal is egyezik, ami a nagybetûs valóság.
és mégis mi a fene az a "nagybetûs valóság"???? van valahol egy könyv ahol benne van minden valóságok legvalóságosabbika? hol van ilyen? nincs ilyen. mégegyszer, és ez itt a lényeg, te azt gondolod h van a "valóság", bármi is legyen az, és van errõl a valóságról alkotott képünk. holott éppenhogy amilyennek látjuk a dolgokat, azt kell a valóságnak elfogadnunk, hiszen más választásunk nincsen. másképpen nem ismerhetünk meg semmit, csak érzékszerveink által, nincsen sehol semmiféle "nagybetûs valóság", az van amit érzékelünk. kész.
Az érzékelés folyamatából te kihagyod az agyat, ami ÉRTELMEZI azt amit az érzékszerv érzékel. Ha én máshogy értelmezem ugyanazt az érzékelt dolgot, akkor a szubjektív valóságom másmilyen lesz, holott ugyanazt a valóságot érzékeljük.
pont erre lettek kitalálva a definíciók, h ne értelmezgessünk összevissza.. mint az elõbbi példában. macska vérnyomása 0 ergo halott, nem lehet túl sok féleképpen értelmezni a 0-t
Tehát, ha jól értem a kvantummechanika szóban forgó tételét, akkor azt kell mondjam példaképp, hogy ha a macska halott is lehet meg élõ is, akkor elõfordulhat az, hogy mikor én megnézem, akkor halott lesz, mikor te megnézed, akkor meg élõ.
nem, miután a hullámfüggyvény összeomlott, már mindenki csak halottnak fogja látni
Pont ezt mondtam, hogy ha ennyit elismersz, hogy mindaz amit addig még nem láttál, az létezhet,...
éppen hogy ellenkezõleg, olvasd el még 1x a mondatot alaposabban, az a macska nem is létezik amíg meg nem nézed, ezt fejezi a "kevert állapot" fogalma, ez egy statisztikai fogalom, 50%-50% h halott macskát kapsz vagy élõt eredményül a megnézés UTÁN, de addig kvázi nem is létezik..
A hit nem az a hit, amit mi vallásos hitnek hívunk. A "hit" szó most olyan értelemben áll itt, mint ahogy a "gondol" vagy "vél" szavak állnának. Tehát mikor te megvizsgálod a valóságot,.......
blabla, ugynanaz amit már egyszer leírtál csak pepitában