Ha van egy eseményed két egyforma valószínûségû lehetséges kimenetellel, és semmi más információt nem kapsz róla, akkor kénytelen vagy azt mondani hogy 50-50% a valsége mindkettõnek. A valószínûségszámítás az anyagi rendszerektõl elvonatkoztatott elvi leírás mód. Valóban "nem a macska van egyszerre élõ és halott állapotban", hanem csupán mindkét állapotának valószínûsége 50%.
Azonban bármennyire is "fáj", ha feltételezzük hogy egy pénzdarab feldobásának két egyforma valószínûségû kimenetele a fej vagy írás állapot, akkor a feldobott pénz pörgés közben 50-50% valséggel van fej vagy írás állapotban, hiszen a fej/írás állapot csak nyugalomban levõ pénzérme esetében értelmezhetõ.
Ha pedig a pörgés utáni kimenetelt nézzük, valóban függhetnek bizonyos zavaró tényezõktõl is, de mi pont azt kötjük ki, hogy a folyamatban nincsenek zavaró tényezõk. Errõl szól a valószínûségszámítás.
A zavarás\mérés a kvantummechanikai rendszereket is rögtön kiszámíthatóvá teszi.
Tessék:
A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelmûen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdõdik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelmûen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.