Pár tér-idõ elmélet értelmezése után hatalmas zûrzavar keletkezett a fejemben. Sok dolgot fel tud fogni az emberi agy: a szemmel látható, megtapintható, füllel hallható dolgokat. Vannak "stabil" pontok a térben ahova eljuthatunk, de a teret és idõt mégsem ismerjük igazán.
Mi emberek nem tudjuk felfogni az "idõt", se gyorsítani, se lassítani nem tudjuk. Ha "2 másodperc" folyamatot veszünk figyelembe, tegyük fel egy labda repülését szeretnénk videófelvételen részleteiben megtekinteni valószínûleg hamar kifogynánk a képkockákból ellentétben a szemünkkel észlelt folyamattal. Nincs olyan pillanat, amikor a labda mozdulatlan. A végtelenbe nyúló "másodperc" tizedelésében vizsgáljuk meg, akkor is mozog. Ha a másodperc 10 milliomod részében mozdulatlan lenne, valószínûleg a "2 másodperc" alatt sem mozdult volna.
Tegyük fel, hogy a Föld egy olyan tér-idõbe érkezik, ahol az idõ százszorosára gyorsulna. Mit érzékelnénk belõle? Egy ingaóra a gyorsulást megelõzõen "10 másodperc" alatt üt 10-et, de a felgyorsult idõben ezt a mennyiségeta megelõzõ tér-idõben számított "0,1 másodperc" alatt véghez viszi. Ha az óra mellett tartózkodtunk volna sem vettünk volna észre semmit, mivel egy idõsíkon voltunk az órával.
Szerény véleményem szerint, ha az ingaóra "százszorosára gyorsul" a felfogásunk is egyenes arányossággal nõ, mivel mindent az idõ mér. Az idegszálak szállítási sebességét is a végtelenbe nyúló "tizedes másodperc" méri. Ebbõl kifolyólag azt gondolom, hogy még ha nem is szó szerint, de minden napon idõt utazunk. Ettõl is csodálatos ez a világ.
(A kollégiumi szobában fogant meg ez a gondolatsor, elnézésüket kérem, kicsit laikus vagyok a száraz fizika terén, ezért lehet néhol érthetetlen a megfogalmazás.)