Igen, a kísérlettel és az eredménnyel tisztában vagyok, "csupán" a miérttel nem. Azt mondod, hogy maga a megfigyelés ténye és módja befolyásolja a kísérlet eredményét. Tökéletesen világos, hogy minél kisebb méreteket vizsgál egy kísérlet, ez annál zavaróbb, és ugye mi kisebb kellene egy elektron- vagy fotonágyú lövedékénél. De!
Legyek az egyetlen kilõtt foton (vagy Planckkal szólva egy kvantumnyi fény). Ha felteszem, hogy részecske vagyok, akkor ugye a kilövés pillanatában eldõl, hogy melyik résen fogok átmenni. De kérem szépen, valahogy szét kellene néznem út közben, hogy van-e a a pályám közelében (a hullámhosszal összemérhetõ távolságon belül) másik rés, vagyis akarjak-e interferrálni, vagy mehetek tovább kényelmesen egyenesen. Tessék észrevenni, hogy nem beszéltünk arról, hogy kísérletben veszek részt, senki sem tudja, hogy van-e másik rés, vagy van-e egyáltalán rés! (Ha hullám vagyok, akkor nincs ilyen gondom, átmegyek a résen és kész, ha majd lesz mivel (mert volt másik rés), akkor interferrálok.)
Ez számomra egyetlen módon magyarázható, és az is elég furcsán hangzik. "Rezegjek" a pályámon haladva, mindig egy olyan gömbön belül maradva, aminek középpontja a pályán haladó részecske lenne, sugara pedig a már említett, hullámhosszal összemérhetõ távolság (fele, de ez most mindegy). Tehát nem csak jobbra-balra-fel-le, hanem elõre-hátra is. Ráadásul végezzem úgy ezt a rezgést, hogy bejárjam az egész térrészt, amit a gömb kimetsz. Ha nem találtam semmit, akkor nyugodtan becsapódhatok az ernyõbe, ha viszont igen, akkor újabb érdekes és hajmeresztõ dolgok következhetnek; valahogy meg kell õriznem ezt az információt az ernyõig... De errõl talán akkor, ha pozitív visszajelzést kapok az elméletemre.