"Az hogy "magától" elmozdulna a két golyó egymástól pusztán azért mert nem tökéletes gömbök, vagy mert nyomást fejtenek ki a neki ütközõ részecskék szerintem nem túl valószínû."
Ez anyagfüggõ jelenség és nem elég kiolvasni a megfelelõ gördülési súrl 1ütt6ót, mert azt síkfelületen való gördüléshez kísérletezték ki, itt viszont mást is figyelembe kell venni.
A gördülési ellenállás pont a felületek deformációjából származik, ezért ha makroszkopikusan belegondolunk ahhoz, h tetszõlegesen kis elfordulásra elegendõ perdület miatt leguruljon a golyó a görbült felületrõl az kell, h az az energia, amire szert tett a löket révén (+amit a kezdetben deformálódott felületbõl visszakap) min. arra legyen elég, h végül, ahol kényszerül megállni a veszteségek révén, annak a deformált felületdarabnak már legyen 0tól eltérõ meredeksége, így biztosítván a gravitáció által a továbbmozdulást. Ebbõl a meggondolásból arra jutunk, h a kiválasztott anyagunk deformálhatóságától fog függeni az ellenállásunk.
Mikroszkopikusan még figyelembe vehetnénk a molekulák közötti kölcsönhatást, így 0tól egy bizonyos határértékkel nagyobb kell legyen a meredekség (és még a kezdeti löket is nagyobb kéne legyen), hiszen ha az érintkezõ felületeken a kémiai kölcsönhatás szeretné a golyót ott tartani, akkor kell annyi +helyzetienergia, h a kezdeti felszakítást az erõhatás biztosítsa, ami meglehetõsen nagy is lehetne tiszta laborkörülmények közt, megfelelõen választott anyaggal; de most elég életszerû példát vettünk.
Tehát, ha pl. gyurmagolyókat raksz halálpontosan 1másra, akkor könnyen lehet, h nem lesznek elegek a palack által írt hatások. Mondjuk rendkívül tökéletes gyurmagolyókhoz sem volt még szerencsém, ezért szerintem ott inkább a tökéletlenség miatt maradtak fenn. De a biliárdgolyós tapasztalatot sem ismerem, még nem tettem 2 tökéletesnek mondható biliárdgolyót pontosan egymásra, eddig mindig pillanatok alatt legurultak egymásról, ami szerintem inkább a pontatlan elhelyezés következménye.