akkor érdemes megemlítenünk azt is, hogy a Cooper-párok létezése és kölcsönhatásainak nagyságrendje egy másik szempontot is felvet.
Azt a szempontot, hogy a környezetünkben tapasztalt hatások, jellemzõk, és az ezekbõl levezetett fizikai törvények döntõ többsége csupán a mi általunk "hétköznapinak" ismert környezetben érvényesek.
Hiszen ma már léteznek olyan szupravezetõ "kerámia-vegyületek" amelyekkel -200 °C helyett, akár -135 °C-on vagy az újabbakkal
már -40 °C-on létrejön a Cooper-párok képzõdése, ezzel a szupravezetés.
Ha pedig a Naptól Jupiterhez hasonló vagy nagyobb távolságon lennénk, akkor a felszíni hõmérséklet átlagosan -140 °C körüli ill. még alacsonyabb hõmérsékleti értékeknél, számos már ismert szupravezetõ anyag külön hûtés nélkül, "természetes" tulajdonságként a szupravezetést mutatná.
Így mondjuk az Io-n lévõ "emberek" ha az Ohm törvényét a mérési eredmények alapján le szeretnék vezetni, akkor nem a nálunk ismert U=R*I összefüggést kapnák eredményül.
Aztán még valamire szintén jól rámutat ez a jelenség kör.
Ugyanis amikor az anyagban lévõ néhány tucat elektron Cooper-párokba rendezésével a tömegükhöz viszonyítva sok-sok nagyságrenddel nagyobb tömegek mozgatásához szükséges hatást képesek létrehozni, akkor mi lehetne, mekkora hatás lenne akkor, ha egy-egy tömeg összes elektronját rendezhetnénk ilyen Cooper-párokba?
Azaz ha valamiféle parányi rendezés-rendezettség létrehozása ilyen drasztikusan nagy hatású, akkor a világunkban ismert és alkalmazott törvényszerûségek mindegyikére ugyanez igaz lehet.
Vagyis minden hatás csupán a rendezettség vagy más szemszögbõl, a differenciálok jellemzõitõl függ.
Azaz az összes fogalmunk, köztük akár az energia fogalma is, teljesen új értelmet kell, hogy kapjon.
Vagyis a jelenleg vallásos hithez hasonlatos módon tisztelt dogmákhoz nem lenne szabad mániákusan ragaszkodnunk.