Pontosan, mert ahogy írtam is, szinte senki nem figyel a sárgára, csak padló. Illetve szó sem volt fékről, Én is ugyan ezt írtam, csak más szavakkal (elvesz, felenged, mindegy). Én mindig elveszem, szinte mindig meg is úszom. Amikor nem, akkor meg mindegy honnan kapom a sallert, ha jön, ahogy Ádám is írta. Én mindig megadom az esélyét annak, hogy elkerüljem a csattot, de persze mindenki belátása szerint tesz. A második videón jól látszik, hogy bőven lett volna hely lassítani, a mezőny szépen le volt maradva...
(tobias88):... Ádám esetében viszont erről szó sincs szerintem (!), mert nem volt rá idő, előtte volt a crash, nagyon gyorsan odaért (fel is kell fogni, hogy mi történik és reagálni is kell) és külön pech, hogy padlóféket nyomott a kolléga az út közepén (és még a mezőnyt is megvárta, pedig az a verda szerintem már nagyon beteg volt). Ismerem ezt az érzést, mikor egyszerűen nincs idő eldönteni, honnan kerüld a pályán álló autót, hiába lassít valaki.
Szóval, Én maradok az óvatos vezetésnél, talán mert meg sem közelítem azt a tempót, amit pl. Norbi tud, illetve sokszor voltam szenvedő alany, amikor csak egy kis óvatossággal elkerülhető lett volna, hogy legyaluljanak. Nekem eddig bejött.
Informatika és tudomány
