"gyûrûk ura csak felszínesen élvezhetõ" - egy film ugyanígy jelen esetben - szórakozásra való, nem mélyfilozófiára vagy súlyos társadalomkritikára, ami jelen van a Pratchett mûvekben (vagy egy (kultúr)történelemórára Tolkien esetében).
Mondjuk pont a Colour of Magic nem, mert akkor még TP se tudta igazán, hogy ebbõl ilyen életmû lesz - de akár a Going Postal, akár a Hogfather a szórakoztató és filmben jól követhetõ vicces sztori mellett a könyvben olyan mondanivaló van, amirõl "lemarad az ember" (és ide vehetõ a két rajzfilm, a Soul Music és a Wyrd Sisters is). De ez szerintem nem baj, fõleg egy nagyközönség részére készült tévéváltozatnál fontosabb, hogy önmagában szórakoztató legyen, minthogy megváltsa a világot a mondanivalójával - arra 2x1,5 óra egy kereskedelmi csatornán nem elég.
A Gyûrûk Urának rajongóival meg nem állok neki vitázni, mert csak sértõdés van belõle ;) (olvastam több alkalommal magyarul is és angolul is, mellette nagyjából a teljes életmûvet, ami csak elérhetõ volt, de minél többet olvastam mást is, annál kevésbé vagyok tõle elájulva - nyelvésznek-nyelvtudósnak és irodalmárnak nagyon jó volt a prof., kitalált egy nagy világot, de írónak, fõleg költõnek... háát)